Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - TANULMÁNY - Székely Ákos: Alakulások (Mészöly Miklósról)
Harmadszor: mint kultúrházak, művelődési központok tervezője, sajnálattal állapítja meg, hogy az igények helyes meghatározása késik, pontatlan, nem jól körvonalazott, sőt olykor alapjaiban téves. Van olyan épület, ahol az összes szakköri és klub- helyiséget irodaként használják, időközben ugyanis a művelődési központ jelleg került előtérbe, s az előadók, tisztviselők, száma nőtt, akik minden szakkört elfoglaltak. Kellemetlen, de ismétlődő gyakorlat, hogy menetközben — pénzügyi kötöttségekre hivatkozva — megcsonkíttatják az épületet. Egy traktussal rövidebb lesz, elmarad az alagsor kihasználását célzó helyiségek jórésze, lekopasztják az épületet, hogy a mutatók jók legyenek stb. Az építész kénytelen ehhez alkalmazkodni, elkészül a csonka épület, s a használat során kiderül, hogy az épület funkciója alapvetően károsodott... A Vas megyei Művelődési és Ifjúsági Központot is zsugorítani kellett, ugyanakkor az építésügyi hatóság utólag írta elő a díszletraktár jobb híján most már toldás jellegű megépítését, az építész eredeti elgondolása így toldozott jellegűvé vált. Végül is a tervező csakis azt hangsúlyozhatja, hogy a jó és reális program többet ér mint egy ködös, jellegjáró, túlméretezett koncepció. Érthető ugyan a mindenkori építtető fokozott igénye, hiszen más, központi keretből „kapja” az épületet, így számol azzal is, hogy menetközben úgy is „faragnak” az elképzeléseiből... Helyesebb a konkrét terek, funkciók és kapcsolatok pontos leírása, mint elvont „zónákról”, „mezőkről” és „szférákról” regélni. összefoglalva: a Vas megyei Művelődési és Ifjúsági Központ programja öt éven át alakult, formálódott, s igaz, hogy az építészeti keretek szűkösek voltak, de ezt is maximálisan igyekezett kihasználni az építtető. Az épület a hazai gyakorlatban szokatlanul tömör, háromszintes, igen jól kihasznált emeletekkel valósul meg. Igaz, a ma divatos, közművelődési, azaz szakkör-centrikus, szabad idő központ jellegű (egyszintes, terjengős) koncepciótól eltérően, ünnepélyes, szimmetrikus, nagyterem- (színház-) centrikus, és így hagyományos karakterű az épület, mégis úgy tűnik, hogy ez hosszú távon hélyesnek bizonyul majd. Sajnálatos, hogy az alagsor amúgyis üres tereit nem lehetett jobban kihasználni (büfé, dohányzó, 174 Művészeti övezet a harmadik szinten
