Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - TANULMÁNY - Székely Ákos: Alakulások (Mészöly Miklósról)

asztalon étlap: bármit választhatok, amihez kedvem van éppen” — Lilik is ezzel a „bármit vála,szthatok”-kal kezdte a befogást.

A Magasiskola egy újabb fontos „közlekedési csomópontja” az eddigi életművének. Előzménye, foglalata és meghaladása az 50-es évek novelláinak; menekülés, kívülmara- dás, szembenézés egyszerre. Talán a legmesszebbre jutunk a veszély, a bénító félelem érzékelésében, a pusztító erők működési mechanizmusának, kapcsolatrendszerének megismerésében. Kemény, fegyelmezett tartás, józan tudás, az események már- már kihívásszerű vállalása áll szemben egy egész rendszerrel — ezért fedezhetjük fel ennek a rendszernek gyengéit is: Lilik sértődöttségében a mellőzést, a meg nem értést, valami vidékiességet, háttérbe szorítottságot, egyfajta tartalék-szerepet. Bár azt is tudjuk, hogy „könyörtelenül bizakodó”, aki csak az alkalomra vár. Hiszen a Nagy Bemutató a tömeget mindig „azonnal magával ragadja”... Ellenfelei — a sólyomfejes táblát besározzák, ki döntik a „csavargók”, a betanított sólymot két overaiios munkás pumpavassal veri agyon ösztönös felháborodásában, a szomszéd gazdaság kondása szándékosan téves felvilágosítást ad, a trágyásszekerek „mindig a legrosz- szabbkor vonulnak át a cserkészterületen, és idő előtt riasztják a zsákmányt” — mindannyian többek egyszerű szemlélőknél; ha kisszerű eszközökkel is, de ellenállnak, beavatkoznak.

Ez az akcióvágy gyengébben-erősebben mindig is szerves része a novelláknak. A stiglic-ben egy kismadár sorsán keresztül egy kisfiú emberré formálásában játszik pozitív szerepet, Az elvarázsolt tűzoltózenekar című mesében a jó győzelmeként. Ot+ érezzük az ellenállót a Befejezhetetlen Kellner bácsija vagy az apa alakjában is. Teréz krónikája egy szakadatlan cselekvésnek elkötelezett rövid élet krónikája, egy sérült világ sebeinek átvilágítása; ő a másik Teréz (a név jelentése kettős: vadásznő — és forróság, nyár, aratás), aki „a nagy személytelenségbe be tudta lopni a maga kis füzeit”, aki szinte a lélegzet melegével próbál otthont teremteni határokon innen és túl. A Csöndes délután vasúti pályaőre, Takler, érezve, hogy megbomlott a világ rendje, valahogy nagyon meglazultak a csavarok, „magára teríti a bundás szolgálati kabátot, minden ajtót bezár, s kezében a csavarfeszítő vassal elindul a város felé.” És emberi sorsok elrendezésén fáradozik Buckó a Történet-ben, minden élet ellen elkövetett támadást a saját fájdalmának érezve.

(Az alakító)

A kötet két utolsó ciklusában hirtelen megszaporodnak a kérdőjelek, a többnyire névelővel kezdett mondatok széttördelik, vázlatszerűvé teszik a novellákat. Múlt, jelen, jövő kavarog a bizonytalanság légkörét árasztva, mintha Wittgenstein tételét igazolná: „minden, amit leírhatunk, másképp is lehetne.” A legutóbbi művekben valóban minden eddiginél összetettebb módon vetődik fel a kérdés: „mi a mi völgyünk — a Völgy nyelvének szintaxisa (Levél a völgyből), van-e rend, összefüggés, fedhetik-e egymást a jelenségek („De hát hogyan? Fedni egymást? Mikor hibátlanul még magunkat se tudjuk...?”) — létezik-e a válasz? Az „aznapi szerző”, Wittgenstein állítását (is) nem véletlenül teszi kérdő mondatba az író („a dolgok állását csak leírni lehet, nem pedig megnevezni”); töprengéseiben nemcsak hivatkozik rá, de meg is haladja — éppen a művészi rendteremtő munka által. Ahogy a részletek eddig nem ismert intenzitással képesek az élet teljességének (állandó mozgásának, alakulásának, az ellentétek egységének, rész és egész dialektikájának) hordozására, ugyanúgy maga a folyamat, a műalkotás megvalósításának, alakításának folyamata képes teljes (teljesebb) értékű műalkotásként funkcionálni.

A bedőlt présház, törött vécékagyló, szétbombázott hűtőkocsi, félig lebontott ház, széttört befőttesüveg, belükig szétroncsolt dinnyék „testvériségében” a szarvas- vagy fácánvadászat s a háború embervadászata (de még egy disznóölés is) a változó tér és idő ellenére összefüggést alkot, fedi egymást a Nyomozás (1—2—3)-ban. (A mondatok, éppen a mondathatárok fellazulásával, szervesebb kapcsolatba kerülnek: „A szétbombázott hűtőkocsik miatt reggel óta veszteglünk a bogárdi állomáson. Kálmán