Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - TANULMÁNY - Fogarassy Miklós: Világosság/sötétség (Nádas Péter prózájáról)

ben elhangzó képtelen tanúvallomásának foszlányai — készítették elő erre. És ez a „készség”, mivel Simon Péter az intézeti perek, tettenérésének világába lép, egyben azt is jelenti: felkészült a személyiség, a világ titkait vallató, lelkes magatartás mélybe rejtésére, az én óvatosan őrzött tartományába való visszavonására is. És ez az alkalmazkodónak tűnő gesztus voltaképpen ítélet és elutasítás. „Ti szakadékban folytatódok: / folyton a megmenekülés / — mélyébe kell zuhannotok’’ — írja Tandori Dezső egyik korai versében, s ez szinte mottója lehet annak a drámai folyamatnak, aminek mentén a kisfiú megmenekül és ahol — ténylegesen is, hisz ez a zárókép! — elzuhan. Ám ekkorra már a gyötrelmesen gyönyörű titkok és hazug-torz rejtezkedések a megformált belső tér pólusain külön állnak. És egymással szemben.

És ezen a ponton talán már közvetlenebbül ragadható meg Nádas regényének — korábbi műveit is összegző — etikai értelmű törekvése is. A „gyermeki énszerűség” még ártatlan, fényérzékeny és „szemcsézett” érzékletes világképében, a lélek színpadán elválasztatnak az emberi teljesség titkai, csodái a megfélemlítés, a bezárulás halálos és lappangó jelenségeitől. S ebben a szétválasztási, megismerési és ráébredési folyamatban voltaképpen egy pszichológiailag és történelmileg mélyen motivált „fejlődésregény” modellje bontakozik ki, melynek útja — a szeretet-igény elementáris, animális erőit megmutatva — az erkölcsi tudat, a morális létfelismerés megszületésének pillanatáig vezet.

A „KERT” ÉS A „HÁZ”

Nádas írásaiban nemcsak a gyermekkor, a kert meg a ház színhelye is makacs módon, a megjelenítés, a dolgok kibontakozásának terepeként tér vissza szüntelen.

A belakott, megélt „kert”, az állati és növényi létezés, a magába rejtő kuszaság fényes és árnyas közege: az emberiség ősmítoszainak földje ez. A „paradicsom”. A sors hajnalidejének, a bűnbeesés, a világba taszíttatás előtti idők tere. S nem véletlen, hogy ez a hagyományban, a század európai prózájában is — a gyermekkori tematikával együtt — az „alaphivatkozások” körébe tartozik. A prousti epikában a „Guermantes-ék kertje”, s ebben a vonalban Alain-Fournier „elveszett birtoka” az alapmodellek, s változatok közül ők jelzik azt, amikor a zárt, érzékletesen teljes helyszín a költői igézet, a nosztalgikus szomorúság gyermeki érzelmeinek titok-foglalataként idéződik vissza. Nádas „kertjei” voltaképpen nem ilyenek, bár őrzik ennek nyomát, a „rejtelmek”, a mítikusság helyének mutatkoznak, de hiányzik belőlük valami lényeges: maga az édenszerű teljesség bősége és zártsága. Az oda menekülő, csapódó gyerekalakok meg vannak fosztva a naivitás egyértelmű boldogság-érzésétől. Inkább „természeti” odú talán, ami a felnőtt világ tekintete elől való elrejtőzés, s e rejtettségben az ösztönös, naturális lét, a szexualitás, a család, a közösség imitativ játékainak színhelyét nyújtja.

A növényzet búvóhelyein, az ott kialakított „lakásokban” a neveltetés civilizációs magatartás-mintái és kényszerítései egyrészt levethetők, másrészt, — diagonális ellentétként — felvehetők azok a szerepek, amik a felnőtt világ „takart sugallatai”: a hatalom és a megalázottság szerepei, a jellem, az alkat és a kiválasztódás rendje szerint. E kettősségében válik a kert a naturális lét és a társadalmiság beavatási helyévé, — s ennek megfelelően kettős forrásból szerzik a gyerekek szociális tapasztalataikat — a felnőttek elzárkózó, elhallgató gesztusaiból is, meg önnön tükrükben, az elrejtettet megnyilvánító viselkedésükből. Nádas „kertje” — ha világirodalmi mintákhoz akarjuk bemérni — valahogy egyszerre tud már eleve elveszett (de fantáziában, mesében még megélhető) „éden” lenni, s egyszerre annak a kollektivitásnak, annak a gyermeki csoport-szocialitásnak az a miliője is, amelynek remekmű-tere a gol- dingi „sziget”. De: Nádasé nem időtlen, a felnőttektől nem elhatárolt: a „házakat” — a másik kulcs-helyet — azok építették, lakják és uralják.

Ebben az esetben is megfigyelhető a jelentéskörök és jelzések fokozatos gazdagodása egészen addig, amíg a „családregényben” a mítoszok rendjéig és egy ontoló151