Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - Banos János: Mint szentségtartó
BANOS JÁNOS Mint szentségtartó Kormos Istvánnak 1977. novemberében Padlóra zuhant mosolyod már tapossák bakancsosán s kik sose fázták havaid most didergik végső partraszállásod talán épp Normandiában Nem szégyellik hogy szíved e zimankóban mint szentségtartó ide sugárzik a Föld fátyolán keresztül — pedig fölnyitott konzervdoboz volt az étkeket pazarló pedig örökös kokárda volt az kópésan melledre biggyesztett pedig csüngő gomb volt kabátodon mindig megtalálható cigarettád parazsa — hogy tüzet adjon És most már lehet hamisítani mártva ibolyák kékjébe a praclit Lehet a krómozott acélt hazudni szürkevassá Lehet a gyászt mint mentét feszülő mellen begombolni — pedig fekete köpenyünk közös: szívünkre kattintot Anyaföld Hogy messze földeket mondtál s elment az utolsó repülőgép is: tarkómra fagyott a tranzit neonfénye — most kifutópályám: ez ország Nakonxipánhoz melegít 7
