Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - Osztojkán Béla: A test elporlad és magára marad a riadt lélek mint a tengerfenéken felejtett búvár (vers)
OSZTOJKÁN BÉLA A test elporlad és magára marad a riadt lélek mint a tengerfenéken felejtett búvár — a sátán születésének 100. évfordulójára, az Ür halálának esztendejében — Parázs burjánzás — lángoló sztyeppék perzselik az Isten markát: Készül az agyagszobor. Létének első bizonyságtételéül azzal csapja arcul Hatalmas Alkotóját, hogy önállóan lépegetni kezd. Megrendülnek sírjukban a halottak. Elbátortalanodnak a Föld gyomrában fetrengő lávatelepek — kisarjadnak a hamu alatt fészkelő száműzött virágok nyomai, zengő áriákat remegtet a Föld és fojtott hasadékaiból buggyannak elő a szakadékok aluszékony kincsei; egyeduralmukat immár eltrombitálták hatalmas századok, felcsendülnek a partok és felhők arcát feszítik az égre az elcsitult tengerek: páfrányok vitorláit dagasztó szelek már nem törpülnek többé Istenek dölyfös trónszékei alá; viszik, viszik az utakra éhes hajóhadakat, tajtékká túrják smaragdzöld főztjüket e roppant hárpiáknak; él, él a Föld — kék, zöld, fehér és lázpiros sóhajokat lüktetvén imádkoznak az ősfák: térden halnak el a hamis legendafiak — s mire lassan leszáll az este, lombos hajkoronáik között ütnek tábort a születendő csillagok. Talán majd okosan felszáll egy. Talán majd seregek követik és öltenek fény-uszályokat gyönyörű magukra: Halálos háborúba, indulni sötétség ellen születtek ők; rejtelmek halottas ágyát kopácsoltató szeleket kavarván dübörögnek, és ősz Anyó nem zokog, Ősz Anyó koszorút köt, — eljövendő forradalmak bölcsőit szerkesztik intésére az örök hajnalok: Gyönyörű leányok készülnek, bokrokba rejtik a sápadt pizsamákat — összecsapásra sorakoznak a nászra 8
