Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Bella Istvánnal
Szerinted jó lenne, ha lennének ma Magyarországon írói csoportok? — szólalok meg újra. A mienk is egy botcsinálta írócsoport voll. Jó lenne, ha lennének íróicsoportok, helyesebben nemzedéki csoportok, mert íróicsoportok azért vannak, de ezek többnyire a személyes szimpátián alapulnak, vagy a véletlen szervezi őket. A mi írói csoportunk más volt, mert mi nemigen találkoztunk egymással, csak az írásban lévő magatartás volt az, ami összekapcsolt bennünket. De ez se lett igazi Lróicsoport. Mindenesetre jó lenne, ha legalább ilyenek létrejönnének. Az életedről is mondhatnál valamit. Milyen volt a gyerekkorod? Erről már beszéltem néhány riportban... Szép, nyugodt gyerekkorom volt. Ezt mondhatom. Nálunk béke volt a családban, és ez nagy dolog. Négytagú volt a családunk, és tulajdonképpen mind a négyen nők voltak. Volt anyám, volt nagyanyám, aztán volt nagyapám, aki akkor már inkább nőnek számított mint férfinak, mert soha semmibe bele nem szólt, és jóllehet nagydarab ember volt, de mindent nagyanyámra bízott. Nem dohányzott, nem ivott, csendes, szolid ember volt. Mikor kerültél Pestre? Érettségi után nem vettek föl az egyetemre. Ezt akkor buta fejjel nagy tragédiának tartottam, ma már inkább örülök neki, mert így lettem segédmunkás, majd betanított munkás, és belekóstoltam egy olyan világba, ami addig ismeretlen volt előttem. 1958-ban jöttem Budapestre dolgozni... A Vízművekhez kerültem, és albérletbe a Majakovszkij utcába. Saját lakásod mikor lett? 1970-ben. Addig albérleteztem. Sok helyen laktam. Fodrásznál, lakatosnál, tisztviselőnél, sofőrnél és egy igazi kormányzói főtanácsosnál. Sajnos egyedül a főtanácsos úrnál volt poloska. Lányokat vihettél ezekbe az albérletekbe? Egyedül a főtanácsos úrhoz. Mit jelent neked Ágh István barátsága? Tizennyolc éve ismerem, ennyi idő alatt akár le is érettségizhetnénk egymásból. Jó, hogy mi egymásra leltünk mert ez nem barátság már, inkább testvérség. Nehezen tudnánk meglenni egymás nélkül, pedig sokszor nem mindenben értünk egyet. Számomra a családot is jelenti a Pista, mert azt az állandóan töprengő, gondolkodó, forró, izzó elmét nézhetem amikor vele vagyok, ami a maga nemében páratlan. Pistának minden porcikája költő, és szinte minden pillanatban dolgozik, minden pillanatában verset ír és ezt nem is szégyenli. Én zárkózottabb vagyok, és tulajdonképpen irigylem is ezt az állandó, az élet minden pillanatában megnyilvánuló költészetet. Jó, hogy mi barátok vagyunk és ellenőrizhetjük egymást, bár ő kevesebbet szól bele mások írásaiba, mint ahogy én szoktam beleszólni egy-egy szóba, vagy versszerkezetbe, tehát mesterségbeli dolgokba. És az a jó hogy az ember tud valakit maga mellett, aki szükség esetén bajtárs is meg harcostárs is. Nehezen írsz verset? Hogyan születik meg egy vers? Verset könnyen írok, csak amíg odáig eljutok, hogy írok, az a nehéz. Vannak olyan versek amelyek egy pillanat alatt felötlenek, és egy pillanat alatt megí142
