Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - Mogyorósi Erika: Levél Kormos Istvánnak (vers)
„Magadba lettél szerelmes!” — kacag a lány, s leszórja magáról az inget a színek hajnalán. És csak áll ... pálcika-kacsú törékenységének kiszolgáltatott bűvöletében. Irtózattal fordulnak el tőle a fehérruhások, ítélettel Szent Péter. De nem a Harlekin: a szeles szoknyák bontogatója. ö fölmentette Sövényházi Mártát is, s mikor a Cirkuszból kikopott, éhkoppon kakast áldozott. Nem áldozott valaha kakast a táskás arcú Szókratész, mikor halálra ítélték? A Harlekin ... Hátha ő volt maga Szókratész? Rangrejtve járt közöttünk, MOGYORÓSI ERIKA Levél Kormos Istvánnak Együtt az egyedüllétben — nézd: milyen sokan vagyunk! Tegezlek látod, pedig titokban csókolomot köszöntem Neked és Pista bátyámnak szólítottalak. Most sírok: fiatal voltál még a földhöz s mi olyan gyöngék az árvasághoz. Nem őrzök legendát, csak egy már fényképről rámriadó arcot, csak egy pillantást: a versbe-menekvőt. Virraszt fölöttem babonásan. Levél íródik szabadságért. Szükségünk van Rád e versnyi hazában. Ha már olyan messzire mentél, küldj éjszakánkra irgalmas álmot, mert amióta nemcsak Magadra, ránk se vigyázol, * telek csöndbe-fúlt virága az ének.
