Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - Tüskés Tibor: A portán (Részlet egy hosszabb szociográfiai munkából)
TÜSKÉS TIBOR A portán (RÉSZLET EGY HOSSZABB SZOCIOGRÁFIÁI MUNKÁBÓL) Fölébredek. Verejtékes az ingem, a párnám. Az éjjel apámmal álmodtam. Üjra gyerek voltam. Azt mondta: „Gyere, vissza visz- szük a bőrt.” Talán hat-nyolc éves lehettem. Egyszer elküldték a suszterhoz a cipőért. Sarkalásra volt ott. Amíg a suszter betekerte újságpapírba a cipőt, az alacsony asztalról, a faszegek, a csirizestál, a kaptafák, a dikicsek meg a ferdére kopott kalapács közül elemeltem egy tenyérnyi talpbőrt. Még nem tudtam, mire lesz jó, de megtetszett a fényes, vastag, kemény, barna bőrdarab. Otthon megtalálták nálam. Apám betette a konyhakredenc üvegajtaja mögé, és azt mondta: „Gyerek, ha valami rosz- szat csinálsz, viszed vissza a bőrt.” Nem tudom, mi lett a bőrrel. Az éjjel azt álmodtam, hogy apám megfogta a kezemet, maga elé állított, nullásgéppel kopaszra nyírt fejemet az ajtó felé kormányozta, és azt mondta: „Aló, mars a suszterhoz!” A naptárra nézek, a sárga keretben, a 'töméntelen hirdetés között megkeresem a mai napot. Július 21, csütörtök, Dániel napja. A nap kel 4 óra 8 perckor, nyugszik 19 óra 33 perckor. A hold kel 20 óra 8 perckor, nyugszik 3 óra 12 perckor. Sárga fénycsíkok erezik az ablakdeszkát. Korai napsütés: reggeli borulás, déli eső. így mondták a régiek. Ha hajnalban fölnéztem az égre, valamikor én is megmondtam, milyen idő lesz. Most már inkább a csontjaimban érzem. Bekapcsolom a táskarádiót, az ötórás híreket mondja. „Várható időjárás ma estig: Időnként megnövekszik a felhőzet, helyi záporok, zivatarok várhatók. A szél délnyugat felől napközben megélénkül. Várható legmagasabb hőmérséklet 24—29 fok között.” Na, ugye. A falu lassan ébred. Ha most elindulnék, tulajdonképpen a korai busszal beérnék az üzembe. De nem megyek. Volt egy kis vitám a főnökkel. Télen mindig reggel nyolc órakor váltottunk. Négyen vagyunk portai szolgálatban. Én R.-ről járok be, a másik három társam pellérdi. Most, hogy kora reggel már világos van, rákezdték. így Matyi bácsi, úgy Matyi bácsi... Hat órakor legyen a váltás. A nyavalyás falusiak! Már hajnalban futni akarnak a szőlőbe. Mintha a kapa nem várná meg őket. Igaz, én is falun lakom, paraszt voltam, kis szőlőm is van, de az más. Tizenöt éve otthagytam a téeszt, beálltam az ipari szövetkezetbe. Az öntvénytisztító műhelyben dolgoztam. Megbetegedtem, leszázalékoltak. Elzavarhattak volna a cégtől, de rendesek voltak. Azt mondták: „Nem küldjük el, Matyi bácsi. Jó lesz majd portásnak.” Azóta járok Pellérdre. De ne legyen K. Mátyás a nevem, ha ma hat órakor váltok. A második busszal se mehetek. Arra csak a bérleteseket veszik föl. Szóltam az üzemben, hogy adjanak igazolást. De a főnök azt mondta: „Matyi bácsi, minek magának bérlet, hiszen égy héten csak kétszer jön. Inkább tegye el a jegyet, majd elszámoljuk.” Ezért a második busszal se megyek. Jó lesz a harmadik. Majd szólok a sofőrnek, hogy az elágazásnál álljon meg. Nincsen ott megálló, de ismernek engem, s ha nem utazik hivatalos személy a kocsin, meg szoktak állni a kedvemért. A Robur, ami Pécsről hozza ki a munkásokat, már bent áll az üzem udvarán, amikor megérkezem. A fene egye meg, nem várt meg az asszony, elkéstem. Mind a négyen úgy egyeztünk meg, hogy huszonnégy órás szolgálatot és három szabadnapot tartunk. Mi akartuk így. Én mindig T.-nét váltom, és H. T.-nak adom át a szolgálatot. B.-t nem látom hetekig, csak ha bejön a fizetésért. Erről jut eszembe: szombaton adnak pénzt. Majd szólok a főnöknek, tegyék el, hétfőn átveszem. Ezernégyszázhatvan forintot kapok, két részletben. Elég kevés, de azt mondják, máshol se adnak sokat. Talán annak könnyebb, aki nyugdíjas. Én ötvenkét éves vagyok. A 132
