Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - SZEMLE - Olsvai Imre: Békefi Antal Vasi népdalgyűjteménye
/ Békefi Antal Vasi népdalgyűjteménye elé* (A VASI NÉPDALOK TUDOMÁNYOS ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI JELENTŐSÉGE) Érdekes és jelképes „véletlen”, hogy a Vasi népdalokat éppen ma, ezen a nemzeti ünnepen köszönthetjük. Mert Kodály Zoltán születésnapja, december 16-a a magyar művelődésnek, a magyar szellemnek egyik jeles nemzeti ünnepe. Még egy szerencsés véletlen: Kodály Zoltán szombathelyi szavait is felidézhetjük, hisz Mesterünk 33 éve már járt itt, és amit akkor mondott, szinte pontosan illik a mai napra: „A nagy magyar ébredés óta különbnél különb férfiak adták kézről kézre a fáklyát, amely a nemzetet öntudatra ébresztette. Hogy e fáklya fénye Szombathelyen is fel-fellobog, annak örülök, bár természetesnek érzem. Hisz itt a magyar élet folytonossága sohasem szakadt meg. Igaz: római alapítás. De mikor a honfoglalók kapui elé érkeztek (a krónika szerint Árpád maga járt erre), akkoriban Savariától Carnuntumig még avar utódokat találtak, rokon népet, s ha nyelvük kölönbözött is, zenéjük alighanem ismerősnek hangzott.” — Csak zárójelben jegyzem meg, hogy László Gyula elmélete szerint az avarok nyelve is magyar volt, ők voltak a honfoglalás első hulláma. És most ismét Kodály szavaival folytatom: „Városaink egy részéről elmondhatjuk, hogy a honfoglalás mai napig sem teljes bennük. Savariában nem valami idegen kultúra gátolta a magyarság térfoglalását. A római kereszténység kultúráját a magyarság csakhamar magáénak érezte. De a folytonos háborúk századokra gátat vetettek a magyar kultúra, különösen zenekultúra fejlődésének. Ez részben szerencse: így tudta megőrizni zenéjének Nyugat-Európától élesen elütő vonásait. Másrészt nagy hátrány: mert időközben a nyugati zene csodálatosan felvirult, mellette az ősi egyszólamú magyar zene kezdetleges zöngicsélésnek tűnik azok előtt, akik a nyugati zene megértéséig eljutottak. Innen a szakadék a magyarságban: az európai zene beavatottjai megvetik a magyart, az óriási többség nem érti az európait. Már több nemzedék fáradozik a szakadék betöltésén, az európai érvényű magyar zene megteremtésén. Ehhez egyéni alkotásokon kívül szükség van egész zeneéletünk gyökeres újjászületésére. A városok tárjanak kaput a falura szorult zenei őshagyománynak, mert csak akkor lesznek teljesen magyarok, ha befogadják és magukévá teszik. A hagyomány ugyanis nem a falut jelenti és nem is a múltat, hanem jelenti a magyar folytonosságot, jelenben és jövőben egyaránt. Hagyomány nélkül a város nem lehet alkotó tényezője a magyar jövőnek. A falu tanítson meg magyarságra, a város műveltségre. Így születik meg az igazi magyar műveltség. Ehhez a munkához Szombathely már több ízben megmutatta készségét, sőt az elsők között volt, akik a hagyományt befogadták.” Most ismét „fáklyafény” lobog fel Vas megyében. Békefi Antal másfél évtizedes fáradozásainak gyümölcse, a hagyománymentésnek és hagyomány- ápolásnak fénylő eredménye, egyben segítsége is. A reformkori kezdőlendületben gyökerezik, amikor „különbnél különb férfiak adták kézről kézre” a hagyo* Elhangzott a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban 1976. december 16-án rendezett könyvbemutatón. 87
