Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Föld II.
azt se, hogy nem léptem be, de azt is tudom, nem volna rosszabb sorsom semmivel akkor sem, ha belépek. Talán könnyebb lett volna. — Igen, de 7 százalékos kamatra volt itt 50 ezer forint, amit aztán vissza is tudtam fizetni. Akármelyik utcán, ha végigmegyek, a legkisebb gyerektől a felnőttig tisztelnek, becsülnek, én is őket. Most meg már 5 éve bokorbab termesztéssel foglalkozom. Termelősi felelősének választott a Magtermeltető Vállalat. Aztán három éve én termeltem itt először virágmagot. Szaklapokat igaz, nem járatok, de nincs is rá szükségem. Az emberektől tudok meg legtöbbet, de nem is fog ki rajtam semmi a létő világon. Egy száj- és körömfájás alkalmával ismerkedtem meg egy kis állatorvossal. Szép disznóállomány az ólban. Nagyon hideg volt, behívtam. Mondom neki, doktor úr, szeretném ezt a jószágot megmenteni. — Azt mondja, nézze Vári elvtárs, az ilyen embereket mi nagyon támogatjuk. Adok magának fertőtlenítőt. Itt hordták el a ház előtt azt a sok beteg jószágot a téesztől a dögösbe, de mi a sajátunkat meg tudtuk menteni. Ma már, ha ránézek egy disznóra, olyan gyakorlatom van, azonnal megmondom, mi a baja. — Hogy érted te azt Ferenc, hogy az emberektől szerzed a tudományodat? — Elmondom én azt is végig. Például. Hatvannyolcban fönt voltam Pesten. A Nagyvásártelepen. Hát kérem szépen, éjszakai piac van. Mákot árultam, mert én már akkor csak mákból 6 mázsát termeltem holdankint. Akkor ismertem meg a kanadai Mariska-barackot. Odagyün egy bőszoknyás asszony, két nagy lekötött garabollyal, abban volt. A feleségem megkérdi tőle, milyen barack ez? Mert az őszi barackot már azelőtt is ismertük. — Sokkal előbb volt ez — szól közbe Rózsi. — Na mindegy. Kértem belőle 2 szemet. Nem érdekes a pénz, csak adjon. Megkóstoltuk, igazi szép magvaváló barack volt. Abból a fajtából való ez itt az asztalon. — Azt mondja egy illető, ki volt, mi volt, nem tudom: „Elvtárs! Melyik téesz mákja ez?” Mondom, a Törekvő Tsz-é ez, pedig az enyim volt, 34 zsákkal, megmondom őszintén. Stószba raktuk, úgy állt ott, nem is lehetett elképzelni, hogy egy maszek embernek ennyi mákja legyen. Mert hoztak oda 20 kilót, 3Ó kilót, de nem ám 34 zsák mákot! Megvenném hitelbe. Adom. Itt a címem. Akkor adtuk el pénz nélkül a Rákóczi Csarnokban a mákot. Aztán a vevőben se csalódtunk. A Miska sógorom rá a tanúm. — Azt mondja akkor egy másik illető: mért nem foglalkoznak maguk bokorbabbal? Hát mér? Hát hogy? Szerződni lehet rá. Hát így jöttem én rá ezekre a dolgokra, mondás után. — Évente mennyi állatot adtál el eddig? — Hát kérlek szépen sertés is, baromfi is... — Körülbelül. — Kábé, kábé ... Legjobban az állatforgalmi tudna belesegíteni ebbe a dologba, de olyan 100 mázsa körül lehet. — Az összes? — Az összes. Számoljuk úgy, hogy általában 50 darab hízót olyan 200 kilójával évente. Akkor voltak bikáim, húsz hónapos korukban adtam el őket, egyik 7 mázsa 60, a másik 8 mázsa 60 volt. Egyszerű takarmányozással ám, nem gyorstakarmányozással. Halason vettem ezt a két bornyút, amit 20 hó62
