Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - B. Hazanova: Az első ötéves terv városépítészeti elképzelései

felnagyított konstruktivista színháztérre emlékeztetett. A létesítmény üvegezett váza benyúlt a várostérbe, annak jelentős részén átmagaslott. Helyszínül szolgált egy hatalmas színházi előadáshoz, mely az épület mellett a szabadban kezdődött, majd a „dinamikus”, transzformálható teremben folytatódott. Volt valami ingatagság ebben az „emelő falú”, ereszkedő föd'émű épületben, melyben helyenként 170 méter szélességű lépcsősorok húzódtak. Elmoz- díthatósága a sapitó-cirkuszokra emlékeztette a szemlélőt. Ezért e tervezet nem elégítette ki a kortársakat, s bár alapgondolata megegyezett a Proletár Építészek össz-szövetségi Egyesületének pályamunkájáéval — (a tömegmegmozdulások, sportszemlék, díszünnepélyek megtartásához alkalmas térkiképzés) — ez utóbbit létesítették előnyben.

Hasonló elgondolás jellemezte A. Nyikolszkij Tanácspalota tervét. A szerző elvetette a kijelölt helyszínt, s az Ohotnij-soron választott ki szerinte alkalmasabb területet. Mindent az épület megváltoztathatóságának rendelt alá: az ún bútor nélküli transzformálható termet, melyben automatikusan eltüntethető székek voltak, az Elnökség helyének elmozdíthatóságát, a „mozgó ruhatárt”, melynek nem jelölt ki állandó helyet. A Nagy Terem színpadtere alatt helyezkedett el a Kis Terem, mely nem kapott természetes fényt. A csarnakzatot, a Nagy Terem parabola alakú, befelé homorú akusztikai kúpfödémét, melyet kívülről dob alakú, gyűrűs szerkezet tartott, teljesen csupasznak, dísztelennek tervezte az építész. Az egész logikus, ún. „munkás” konstrukció csak egyszer törik meg váratlanul, amikor a „nézőket bevezetik a függő csatorna á tj á r ók on ”. Itt is találkozunk még a szerzőnek azzal a bátortalan, de nyilvánvaló szándékával, hogy a felépítendő konstrukcióval mintegy „felszabadítsa a földet” az embertömeg számára.

A Tanácspalota tervpályázatának második fordulójában (193*1. második fele) díjazott művek között különleges helyet foglal el az össz-szövetségi Építészeti Főiskola hallgatói közösségének elgondolása. Ez a csoport A. Vlaszov vezetésével dolgozott. Tervezetük a kor számos fontos irányzatának kereszteződése. A szabad térkompozíció valamennyi része azt a célt szolgálta, hogy megfelelő hely álljon a több ezres szervezett tömeg rendeltetésére megmozdulásaik lebonyolításához. A Nagy és Kis Terem, a köztük levő átjárók alkották e sajátos, Moszkva központjában elterülő városka asszknetrikus kiterjedésű kompozícióját. A Palota melletti téren elhelyezkedő lelátók, a „fordított” színpad, a szellős és világos előcsarnokok a Nagy Terem kupolájának könnyed szerkezetei mind a hatalmas stadionok és fedett sportcsarnokok atmoszféráját idézi.

Az első ötéves terv időszakában valamennyi, Moszkva rekonstrukciójával foglalkozó építészetirodalmi munka lényege tehát az újszerűén felfogott várostér, Moszkva központjának területi kiképzése. Tervelképzeléseiket a szerzők legtöbbször aszkétikus szakvázlatban ábrázolták, melyhez minden esetben terjedelmes magyarázó szöveget mellékeltek.

Ahhoz, hogy jobban megértsük tér- és területkompozíciós nézeteiket, segítséget nyújthat a Szovjetunió Tanácsainak Palotája építésére készült 1931—32- es tervpályázat anyagának tanulmányozása. Ahogy a középkori vár „szemléltette” a kor jellemző városát, ahogy Vaszilij Blazsenij Székesegyháza érzékeltette a 16. század építészetének lényegét, úgy a Tanácspalota tervei sem csak azt mutatják be, milyen konkrét tervek születtek Moszkva .^szocialista fórumának” megalkotására, hanem azt is lehetővé teszik, hogy elképzelésünk legyen a 20-as—30-as évek szovjet városépítészetének művészi koncepciójáról.

571