Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - B. Hazanova: Az első ötéves terv városépítészeti elképzelései
sorokat egyensúlyban tartja a velük párhuzamosan húzódó ház fordított irányú „mozgása”, melyet az Arhát-térre átlósan helyez el a tervező. A hidat tartó hatalmas pillér motívuma ismétlődik a Nyikitszkij sugárútról árnyúló gyalog- átkelő szerkezeti kiképzésében. A térre torkolló utcák, melyeket a tér határainál hidak szelnek át, mintegy színfalakká válnak, melyek mögött feltárul az állandó díszlet, az egész kompozíció középpontja: a növényekkel övezett, stadionhoz hasonló létesítmény, tömeggyűlések színhelye: a „zöld” tribünök (a garázsok és a metróállomás alatt) és az úszómedence. A garázs teteje az Arbát- téren a „távoli jövőben” kisebb repülőtérré vált volna. Az I. Leonyidov, I. Jermilov, I. Kuzmin, L. Pavlov építészekből álló brigád a Szerpuhov-térre szabadtéri filmszínházat, színházi porondot, stadiont tervezett — ezek alkották az ún. „színházi övezetet”, azonkívül kerületi múzeum kapott helyet rámpákkal a legjobb kiállítási tárgyak számára. A kortársak joggal marasztalták el a tervezőket a város feltételeit figyelmen kívül hagyó irreális elgondolásokért. Mindazonáltal a szerzők előzetes megvalósításra csak a „Vörös térré vonuló tömegek megmozdulásainak tere” ötletét javasolták. Mindent a rendező találékonyságára bíztak. Egy állandó díszletet képzeltek el, mely a szovjet főváros terének sajátosságát érzékelhette volna. Az Októberi Forradalom tizenötödik évfordulója előtt a figyelem ismét a 20-as évek örökségére irányult. Ismét előtérbe kerültek azok a propaganda — nevelő jellegű elgondolások, melyek Moszkva bizonyos utcáinak és tereinek „romantikus kiképzését” javasolták: az üzleti negyed Mjasznyickajáót, az Irodalmi-térét a Sztrasztnij kolostor helyén az Irodalom Palotájával. Mindez a Forradalom első ünnepségeinek idejét idézi, amikor a város kerületeinek új nevet adtak. Törvényszerű volt az is, hogy az „Új Építészek Szövetségének” tagjai- 1031 elején a Tanácsok Palotája tervezetének készítésekor az ismertetett városépítészeti elgondolások felújítására törekedtek. A Tanácsok Palotája építési terveire meghirdetett előzetes pályázat alapelveit azok a gondolatok határozták meg, melyek 1924-ben, a Lenint megörökítő emlékmű-tervekben jelentkeztek. Egyikről, a Lenin hegyeken létesítendő tömeg sportkomplexumról már volt szó. Nézzük a másikat. A Szovjetunió Tanácsainak első kongresszusán határozatot hoztak egy olyan emlékmű-palota létrehozásáról, amely ahogy Sz. M. Kirov 1922. december 30- án elhangzott kongresszusi beszédében mondta — „A munkásság és dolgozó parasztság új palotája lenne”, ahol „a munka emberei találkozhatnának”. Ennek szellemében javasolták az „Üj Építészek Szövetsége” tagjai 1924-ben, hogy a „Megváltó Krisztus temploma” helyére emeljenek egy monumentális palotát, „mely a legméltóbb emlékműve lenne Leninnek”. 1931-ben az „Üj Építészek Szövetségé nek” közössége (V. Bálihin, P. Budo, F. Szevortján) ezt az elgondolást vitte tovább a Tanácsok Palotája komplexusának tervezetében, melynek rendeltetését a következőképpen határozták meg: „Legyen élő, tevékeny organizmus, mely összeforr a felvonulásokkal és a forradalmi és tömegünnepségekkel”. A felvonulások határozták meg a Palota helyét, valamint a tervezés alapmódszereit, mivel a szerzők meggyőződése szerint „az építészeti forma plasztikus vonásainak szerves összhangban kell lennie az emberáradatok mozgásának formájával”. Az ünnepi felvonulások résztvevői miután áthaladtak a Vörös-téren, három csoportban — az Iljics sugárúton, a Kremlen át, a Moszkva folyó mindkét partján — érnek ki a Tanácsok Palotája előtti tágas térre. Ezt megvalósítani csak úgy lehetett, ha párhuzamosan futó rámpákat létesítenek a Történelmi Múzeum és az Ohotnij Sor helyére. Ezeknek a tehermentesítő rám565
