Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Aradi Nóra: 1917: új korszak a képzőművészetben
ARADI NÓRA 1917: új korszak a képzőművészetben Az 1917-tel induló nagy nemzetközi forradalmi hullám periódushatár a képzőművészetben. Megérlelődnek évtizednyi ideje halmozódó új minőségek, kialakul a művészet funkcióvállalásának új jellege és tartalma, megváltozik a művészet és közönség viszonyának az értelmezése. A „néhány nap, amely megrengette a világot”, a művészet minden tendenciájában korszakhatár-jelentőségű nyomot hagy. A valóságról nem lehet többé a korábbi módszerekkel szólni, s a valóság tudomásul nem vétele sem történhet a korábbi módon. Napjainkig még alig kezdődtek el azok az összehasonlító nemzetközi kutatások, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tényleges nemzetközi művészeti hatását körvonalazhatnák, ezért ma még inkább csak jelenségszinten vehetjük számba a változásokat, amelyek a művészeti kifejezést és közlést jellemezhetik. Az 1917 után felerősödő és nagyjából 1923-ig tartó nemzetközi forradalmi hullám időszaka részint analóg művészeti mozgalmakat hív életre azokban az országokban, ahol a forradalmi lendület különösen feszült történelmi pillanatot teremt. A fiatal szovjet államban az 1918-as ún. lenini monumentális terv meghirdetésével indul ez a korszak, amelyre jellemző több mint száznyolcvan emlékmű-terv, több mint negyven felállított, habár nem végleges anyagban megvalósított emlékmű, és azoknak a műfajoknak az igen változatos köre, amelyet a művészettörténet ágit ációs-tömegmű vészeiként tart számon. Plakátok és Roszta-ablakok, ünnepi utcai dekorációk és agitációs grafikával borított vonatok, színházi dekoráció és roppant változatos agitációs kerámia stfo. jelzi azt a sokoldalú fellendülést, amelynek során érlelődnek a kollektív műhelymunka különféle formái, megnő a kollektív tervezés szerepe mind egy-egy május elsejei felvonulás környezetének megformálásában, mind a használati tárgyak, a tömeggyártás formai koncepciójának a kialakításában. Az a lendület, amely Tatlin közismert III. Intemacionálé emlékműt érv éhen testet ölt, még több mint évtizednyi ideig, nagyjából 1932-ig a szovjet képzőművészet és építészet, várostervezés realitása marad: nincs olyan elképzelés, amely lehetetlennek tűnne, nincs olyan kollektivitást, tömegeket érintő terv, amely ott és akkor utópiának hatna. A szovjet művészet ezen első, 1918 és 1922—1923 közé eső korszaka, közvetlenül hat azoknak az országoknak a művészetében, ahol a forradalmi hullám fellendülőben van és közvetve majdnem mindegyik ország alkotómunkájára. A változatok persze aszerint alakulnak, hogy mikor, hol, hogyan tető- ződik a forradalmi hullám, és lanyhulása, vagy esetleg tragikus megszakadása hol, hogyan következik be. Magyarországon a legegyértelműbb a folyamat: a forradalmi avantgárdba torkolló korábbi radikális tendenciák fellendülése 1918-ban, majd az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején a plakátremekek, a május elsejei dekorációk, a faliképtervek roppant gazdagsága, majd a tragikus ellenforradalmi cenzúra, amely emigrációba kényszeríti a legaktívabb művészeket, kiszorítja művészetünkből a monumentális műfajokat, ki553
