Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Bella István: Röpirat (vers)

Újra, s újra fölszabadultak, szolok: mindenkin átverődjön. Az őszinteségnek (hatalmat! Először szikrázhat szívünkön.

Először alázódhat érdek rendünkhöz, mert az élteti, lehessünk mind ember és lélek, egymás édestestvérei.

Hatalmat hát, miiért szívünk üt, jussunknak: jövőnknek hatalmat, a lélekben is forradalmat,

s mind, kik önmagunk megismerjük a lélekben is megteremtjük az érdeknlélküli társadalmat.

Ügy élünk majd, akár a sejtek.

Az önzés megosztja magát.

Ez cukrot bont, az fényt melenget. Ez vért lök, az s zívdobbanást.

A dolgokból így siklik át önzetlenségbe az érdek.

A részben így lel a világ összekulcsolódó egészet.

Így lesz az egy is általános,

így nő a világ a világhoz,

így leszünk mind — valami más —

az őszinteség birodalma, hol ellentétünket feloldja a létezésen osztozás.