Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: A város peremén

egyik szoba volt bebútorozva. A feleségem csinált pár szendvicset, összedobtunk két-három üveg bort és olyan murit csaptunk, csakúgy rengett tőle a ház. Mostanában meg nemhogy várnám a szabad szombatot, hanem félek tőle. Elkoptak a munkatársaim is, mi se megyünk sehová, a falubeli rokonokat kivéve. Régen alig vártuk, hogy valaki ránknyissa az ajtót, most meg a plafonra nézünk, ha megszólal a csengő. Mert akkor abba kell hagyni a munkát, be kell jönnöm beszélgetni, s közben dühöngök magamban, hogy lopja a drága időmet...

— ... de azért, ha úgy igazán belegondolok, sajnálom, hogy ennyire elmaradoztunk egymástól. Valahogy megváltoztak az emberek. Talán rövidebbek lennének a napok és a hetek? Nem tudom.

— Isten bizony, néha komolyan sajnálom, hogy ennyire elmaradoztunk egymástól...

TAKÁCS DEZSŐ METSZETE

48