Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Ágh István: Idézem (vers)
S elhiteti, mert ebből a förtelemiből úgy szálkád Iki a nap, akár a kihűlő testből a meleg magzat, először szalmát lát, aztán hall valami léptet az utcán, aztán egy csiklandó virágot, aztán... aztán... . .. SZERGEJ JESZENYINT Ha eljuthatnék temetődbe, levelemet sírodra ej teném, göröngyeiddel összenőne, betűim kőkemény mannáját ehetnéd ebédre, suhogna fönn a fűz, a nyír, de csak távolról dobom boldog szikratávírón ezt a gondot, ha szavaimba belefér. Régen volt már, én .még meg sem születtem, bár itt kopog második újszülöttem, te már régen az Angleterre-ben, te már régen az Angle tér re-ben! Régen volt már, én még meg sem születtem, te már régen az Angleterre-ben! Lehettél volna amoda belépő öreg katona, ide-oda, a halál Vékony harcosa, háború borosa, háború géppisztolyosa. Cukrot (kívántam volna tőled, megvédhetted volna a nőket, mert lettél volna hazád csillagosa. S te már régen az Angleterre-ben!
