Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Bella István: Röpirat (vers)
Mért ne lehetne olyan tervem, hogy veled házam építhessem, apám füvét föl támaszthassam, ébredni veled a kazalban, bátyám lennél, nem mostohám, lehetnél is talán apám, Jeszenyin Szergej. De már régen az Angleterre-ben! Nincsen itt zelnioevirág, de rozs bóklászik, zab rezeg, de meggyfa sulsog és anyánk mindenekből egyetlen egy morzsolódik, mint Miatyánk imáját morzsoló kezek. Nekünk mormolja önmagát, ne legyünk olyan, gyáva, gyarló mint zsurló, de hozzánk hasonló szélfújta zelnioevirág. Elkötött kancánk, paripánk királyi módra fölnyergelve, fölszabadulva, miért betörve, trappolva századakon át. S te már régen az Angleterre-ben! BELLA ISTVÁN Röpirat Van, aki orvul tör, szidalmaz, szembemosolyog, s körberág, hált 'hadd szidlak én, s káromollak forradalmunk, emberi láng. Pétervárról új ifjúság: új csillag támadt, új-vakító, kezünkben ásó ős husáng, ültetni, verekedni is jó.
