Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Ágh István: Idézem (vers)

Cafkáik közül „Ljuba! Ljuba! Ljuba!” kiáltja, míg a konflisáig ér el, hóvihar saljába csavart kocsisa vagyonért fuvarozza címére.

Hova, hova, te, elvesztett Ljuba? mindegy, de itt már olyan mély a kórság, esik a hó, egy ország búcsúja fehéríti a lovak orrát.

... ISZAAK BÁBELT

Szemüveg mögül látni a forradalmat vérszivárvány, Izsák, míg meg nem halnak, de ha tovább is, de ha még tovább is ... úgyis meghalnak.

Hogyan töri a lenese azt a vágtát, sújtó kard vili,ám hogyan jut szemébe, hogy kaszabolnak, a levágott fél fej hogy jut a fenébe?

Si'lózni embert nem szokás, embertakarmányt nem eszik az állat, mégis, mintha a lovak lelkeket párologtatnának.

Egy fehér egy vörös egy fekete nyerítéslét csillag veri le, s elővágtat a lovak lázadása ellenünk, ki őket ellenünk igázza.

Én is szemüvegén látom azt a hullát, amint a fűszálak köré pöndörödött, én is szemüvege mögött látom az égen hanyatt vágtató lódögöt, apagyilkost, gyilkos apát,

Mária vérbajos fiát,

szűkölő zsidót, pópát, mint keresztjére föltfesziti a komisszárt, komisszár a cárt.

536

/