Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Valerij Brjuszov: A hajdani szkíták (vers)
VALERIJ BRJUSZOV A hajdani szkíták Mi vagyunk, (kikről regéltek hajdan Félve-remegve a hellén mondák: Kedvet lelök dáridóklban, harcban, Herafclész fiai, a gonosz szkíták. A déli tengernél, a tágas sztyeppén Száguldoztunk, mint a fergeteg. Jöttünk remegték félelemtelten Tigris partja és isztriai terek. Rémült a világ akaratunkra, Nyomunkban lángokkal viliózott az ég, Dáriusz sem állt meg rohamunkra, S Kürosz szelíd volt, mint a szkíta cárnék. Voltunk pajzs és tőr, tegez és kopja, íj és nyíl, páncél és lovak zablája: Egész létünk részeg, vad tivornya, Kiáltás, kacaj, csengés, fény hajszája! Hóviharok és jég óvtak minket, A hideg űzött, hol várt a forgatag. A bort késsel vágtuk, tincseinket Dermedtté fogta és zörgette a fagy. Igaz barátunk, jó tanítónk, bölcs Árpabor pezsdítette ereinket — Ott csörögtek, ha vérünk harcra tört, S a sírba is vittük bronz Ikelyheinket! Harcok, lakomák, vadász-vigasság: Víg létünk ez, szép életünknek forma. S rabot megölni volt dús mulatság, Míg meggyűlt a máglya halotti torra... 523
