Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Bazsó Márton: Az Októberi Forradalom fogadtatása a kortárs orosz költészetben
lett számolnia. Az irodalomban sem más a helyzet.” — írja Varga Mihály, a kor kiváló hazai ismerője. (Kortárs, 1970. 7. sz.) Ez a bizonyos egységet jelentő állásfoglalás-kényszer megintcsak sokféle módon nyilvánult meg. Nagy emigrálási hullám indul meg 1917 után, külföldre távozik Bunyin, Kuprin, A. Tolsztoj, Merezskovszkij, Zinaida Hippiusz és mások. A külföld számukra holt tér, önnön vélt fájdalmaikba hullnak vissza és alkotói terméketlenség a sorsuk. Az emigránsok gyülekezőhelyein, Párizsban, Berlinben, Prágában megforduló Jeszenyin így jellemzi az emigránsok és az emigráns-kocsmák hangulatát: Újra isznak, civódva, zokogva harmonika sárga bánatán. Átkot szórva balsorsra, bajokra, emlegetnek, ősi Moszkovám* * Fodor András fordítása (Később A. Tolsztoj, Cvetajeva, Kuprin és sokan mások visszatértek hazájukba, és maradandó értékű alkotásokkal gyarapították a szovjet irodalmat.) És hiába távoztak sokain, mégsincs alapja Z. Hippiusz hisztérikusan boldog felkiáltásának, miszerint az orosz irodalom emigrált volna. A hazájukban maradt írók nagy többsége az élvonalban tevékenykedő művészek közül került ki. akik nem minden ingadozástól, meghasonlástól, lelki krízistől és nélkülözéstől menten, de megszenvedtek a dolgok megértésének eligazító tudatáért és útjukat irodalmi alkotásokban rögzítették. Ezt a megszenvedett, tépelődések nyomán kialakult képet, hitvallást lelhetjük fel az ún. útitárs-írók nagy csoportjánál. Szerepük, jelentőségük óriási, hiszen jól, vagy kevésbé sikerült módon, de azzal próbálkoztak, hogy kifejezzék az új tartalmat, formát adjanak ehhez az új tartalomhoz, ha már az első kérdésre azt a választ adták: „Igen, a forradalommal tartok”. Ebben az időben nagyon sok olyan mű jelent meg, mely a forradalom igenléséről tanúskodott, s ha nem is mindig és mindenben feleltek meg a kor, a forradalom szellemének, a szándék tisztaságával, az akarat tiszteletre méltó megnyilvánulásával találkozhatunk a legjobbak esetében. Erről és az ebben megmutatkozó nehézségekről álljon itt Jeszenyin pár sora 1925-ből: új érzés, értelem hat át: fölérni ágaskodásában a kommunás orosz hazát. Igaz, sok mindent súgott nem jól papírnak ceruza, s rekedt lelkem dalolt csak félálomból, nem értve meg az ünnepet* * Nagy László fordítása 520
