Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Kende János: Emlékezés Szabó Ervinre

közben — mellékesen — hónapokig szerkesztette az akkoriban induló Ácsok Szaklapját.

Diákok, értelmiségiek, munkások s néhány fiatal párt- és szakszervezeti vezető társaságában 1904-ben létrehozta a Világosság című folyóiratot és körét, amelyből 1904—1905 fordulóján a magyar munkásmozgalom egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású baloldali ellenzéki áramlata bontakozott ki. Nézeteiket a Világosságban, a Huszadik században megjelent cikkekben, a Pártfegyelem és egyéni szabadság című füzetben Szabó Ervin foglalta össze.

Az 1903-as szociáldemokrata pártprogram vitájában Szabó Ervin támadta a német szociáldemokrácia szervezeti és eszmei sablonjait, drillj éhez szolgaian ragaszkodó magyar pártvezetést. Bár nem voltak illúziói a parlamentarizmussal kapcsolatban, és nem tekintette a társadalmi problémák egyetemes orvossze- rónek az általános választójogot mint az MSZDP vezetői, arra szigorúan vigyázott, hogy a szociáldemokrácia demokratikus programjából taktikából, opportunizmusból bármit is feladjanak a magyar munkásmozgalom vezetői.

Szabó Ervin a Huszadik Század hasábjain — megsejtve a magyar munkás- mozgalom előtt álló magyar viszonyokból fakadó sajátos feladatokat — 1904- ben arról írt, hogy a magyarországi nemzetiségi és agrárviszonyok olyan problémákat fognak felvetni, hogy „szociális mozgalmaink figyelemmel kísérése a nagy nemzetközi társadalmi mozgalom szempontjából is fölötte érdekes”. Szabó Ervin csoportja az 1904-es és 1905-ös szociáldemokrata pártkongresszuson éppen e két kédésben támadta leglényegesebben a pártvezetés megalkuvásait, de nem maradt meg a puszta bírálatnál.

Ennek a csoportnak köszönhetjük a magyar munkásmozgalom első agrárprogram-tervezetét, amely azon a Szabó Ervin által megfogalmazott tételen alapult, hogy „Magyarországon a paraszt még forradalmi tényező”.

A nemzetiségi kérdés vonatkozásában 1905-ben arról írt Szabó Ervin, hogy a monarchia és Magyarország nemzetiségi problémái hasonlóak a XIX. századi német és olasz nemzeti egységküzdelmek problémáihoz, és a „kérdés megoldása itt sem lehet más, mint az olasz, a magyar, a német nemzeti függetlenségi harcok tekintetében: ... a horvát, a szerb, a román, a cseh nemzet helyreállított autonómiája és egysége”. Az autonómiát, Engelst idézve, Engelshez hasonlóan Szabó Ervin is az önrendelkezés értelmében használta s így nyilvánvaló koncepciójának bátor, előremutató jellege.

Ezek a nézetek hangot kaptak — Szabó Ervin távollétóben —, az MSZDP kongresszusain 1904-ben és 1905-ben. Koncepciójának érvényesítéséért vívott küzdelmének kellős közepén került a főváros statisztikai hivatalának keretében működő könyvtárba. Önálló életmű-értékű könyvtárosi tevékenységének csúcsa a külön intézménnyé, gazdag társadalomtudományi gyűjteménnyé fejlesztett, jelenleg az ő nevét viselő könyvtár, amelynek 1911-től haláláig volt az igazgatója.

1905-ben elhatalmasodott tüdőbaja eltávolította a munkásmozgalom konkrét küzdelmeitől. Visszavonulásához hozzájárult, hogy csoportja az 1905-ös kongresszuson vereséget szenvedett. Kapcsolata a mozgalommal, főként pedig eszmei hatása továbbra se szűnt meg s minden baloldali törekvés bizton számíthatott rokonszenvére, támogatására.

Munkásságának fő területe az évtized végéig Marx és Engels válogatott írásai első, kétkötetes magyar nyelvű gyűjteményének kiadása volt. Az egész életművet bemutatni szándékozó válogatás a maga nemében nemzetközi viszonylatban is úttörő jellegű volt. A szerkesztés munkálatai során a nemzet498