Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Kende János: Emlékezés Szabó Ervinre
KENDE JÁNOS Emlékezés Szabó Ervinre Ki volt Szabó Ervin? — kérdezték bizonyára sokan születésének közelmúlt centenáriumán, hiszen neve hallatára a legtöbb emberben a róla elnevezett fővárosi könyvtár „ugrik be”, művei gyakorlatilag hozzáférhetetlenek, s egy rövid életrajzon kívül pillanatnyilag életével, munkásságával foglalkozó monográfiák sincsenek a könyvesboltokban. A kérdésre e rövid kis írás sem tud (és nem is akar) válaszolni, s aligha véletlen, hogy nemcsak kérdőjellel kezdődik, hanem azzal is végződik. Az írásjelek azt akarják érzékeltetni, hogy keveset tudunk róla, erről a törékeny termetű nagy emberről, aki generációkra hatott szelleme erejével, morális tisztaságával, forradalmiságával. Írásomban Szabó Ervin utolsó éveivel kívánok részletesebben foglalkozni, megkísérelve ugyanakkor felvillantani az egész életpálya néhány különösen fontos epizódját. 1877. augusztus 23-án született az Árva megyei Szlonicán. Polgári családból származott, de apja korai halála után inkább csak a tisztes szegénység jutott osztályrészéül. Középiskoláit Ungváron, egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. Itt lett elméletileg alaposan és sokoldalúan képzett szocialista, s itt lett megalkuvást nem ismerő forradalmár. Ehhez döntő mértékben hozzájárult a bécsi években kialakult s haláláig nem szűnő kapcsolata az orosz forradalmárokkal. Ez a kapcsolat korántsem volt csak eszmei jellegű. Szabó Ervin — akárcsak a magyar munkásmozgalom balszárnyának másik nagy alakja, Engelmann Pál — fontos láncszeme volt annak a nemzetközi hálózatnak, «mely továbbította Magyarországon és Románián át a külföldön megjelent illegális forradalmi irodalmat a cári Oroszországba. Egyetemi tanulmányait befejezve hazatért. Rövid ideig a képviselőház könyvtárának gyakornoka volt, majd 1900 és 1904 között a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárosaként dolgozott, s emellett tevékeny részt vállalt az MSZDP munkájában. 1899-től rendszeres cikkírója, majd a szerkesztés munkájában is résztvevő belső munkatársa a Népszavának, szerkesztője a Nép- szava-naptáraknak, a párt márciusi és májusi emléklapjainak. Bekapcsolódott a progresszív értelmiség legjavát tömörítő Társadalomtudományi Társaság munkájába, 1903-tól haláláig állandó munkatársa, s egy ideig társszerkesztője a társaság folyóiratának, a Huszadik Századnak. Személye körül csoportosult a szocialista diákok első, kis szervezete. Nevükben adta ki az 1902-ben Budapestre tervezett nemzetközi diákkongresszus alkalmából írt, a magyar kormány nemzetiségi politikáját leleplező Magyar szabadság című füzetet. Csoportja részt vett a szakszervezetek oktató és nevelőmunkájában, támogatta és segítette az önálló szocialista nő- és ifjúmunkás mozgalom kibontakozását s közreműködött egy-egy nagy bérharcban. A villamosalkalmazottak 1903-as sztrájkja idején pl. László Jenő joghallgató (a Tanácsköztársaság későbbi mártírja) irányította álnéven a sztrájkbizottságot s a mozgalom történetét névtelenül kiadott Hol az igazság? c. füzetében Szabó Ervin írta meg, aki 497
