Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 5. szám - TANULMÁNY - Dr. Marczali László: A közművelődésről

otthon működési rendjével. Arra törekszünk, hogy röviden megfogalmazzuk feladat- rendszerét, a működésével kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Működési rendjüket a benne dolgozóknak kell kidolgozniok az épület adottságai és az odajáró emberek igényei szerint. Jogszabállyal csak keretet adhatunk mindehhez. Programot, eleven életet csak a közművelődés dolgozói teremthetnek. Ide tartozik az új besorolással kapcsolatos kérdésük is: én túlzottnak tartom a széttagolóst, jó lenne megmaradni az egységes elnevezésnél, maradjon ez az intézmény az, ami: művelődési otthon. Kisebb vagy nagyobb, szerényebb vagy jól felszerelt, ez a létesítő település nagyságától, anyagi lehetőségeitől függ. Természetes az, hogy az egyébként is körzeti ellátást biztosító városokban, nagyobb településeken levő művelődési otthonok bekapcsolódnak a vonzáskörzet kulturális ellátásába. Ma már nem annyira és a jövőben még kevésbé a módszertani segítség formájában, hiszen ez a kategória is eltűnőben van. Abból az időből maradt ,fenn, amikor még intézményeink dolgozói szakmai munkájuk során jóformán minden lépést csak mankóval tudtak megtenni.

Aktívaértekezleteken, ifjúsági parlamenteken, a közművelők felszólalásait hallgatva többször támadt az a benyomásom, hogy egyedül, magukra hagyottan érzik magukat a terepen. Különösen zavart az a benyomás, ha a felszólaló munkahelye szerint olyan községből-városból hozta fel ezt a magárahagyottságot, amely az utóbbi három évtized alatt .rohamosan fejlődött, ipari üzemekkel gazdagodott, lakossága 2—3- szorosára nőtt, ehhez képest társadalma átrétegeződött, és ahol ezért soha nem 'á- tott arányban jelent meg az új értelmiség. Üj értelmiség, amely szocialista társadalmunk segítségével tanult, képezte és képezi magát, és mindazért, amit a társadalomtól kapott, lekötelezettje a .társadalomnak. Ha ebben a környezetben a hivatásos közművelő úgy érzi, hogy munkájához nem talál társadalmi segítséget, akkor ott baj van. Vagy ez a helyzet, és ez hamis helyzet, vagy más a helyzet, az meg hamis tudat.

A nem-fizikai foglalkozású kategórián belül az értelmiség megkülönböztető jegye az, hogy meghatározott szintű általános és szakmai ismerettel rendelkezik, hogy közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az emberi tevékenységekbe, a társadalom által felhalmozott ismeretmennyiség megőrzésébe, elemző használásába, továbbadásába. A szocialista társadalomban az értelmiség már nem kizárólagos letéteményese és hordozója a szellemi értékeknek: a szocializmus sine qua non-ja a kultúra demokratizálása. De a szocialista társadalomban sem szűnik meg az értelmiség egyetemes felelőssége a kultúra feljesztéséért és terjesztéséért, sőt e funkció mélyebb tartalmat kap. A kulturális forradalom kiteljesítése, az évszázadokon keresztül kondicionált művelődési monopólium nyílt és rejtett rekvizitumaimafc felszámolása sem valósítható meg az értelmiség tevékeny közreműködése nélkül. Az értelmiségi rétegen belül elhelyezkedő közművelődési szakember tehát nem vállalhatja át az értelmiség egészének feladatát. Animátor, szervező, mozgósító: egy értelmiségi, egy pedagógus a sok közül — s ez nem csökkenése rangjának, ez a rangja.

Ideje lenne szakítani már azzal a népművelő ideállal, amelyik prófétának, vá- tesznek hiszi magát, s úgy érzi, hogy a tudás birtokában varázslatot kell űznie a tudatlanság hatalmának felszámolásáért. Értelmiségi foglalkozás, felsőfokú végzettséget, speciális ismereteket, politikai érzékenységet, emberséget kíván — de apostoli és megváltói attitűd nélkül. Rosszul dolgozik az a népművelő, aki nem képes kapcsolatot teremteni a mai falu vagy város értelmiségével, aki nem tudja munkatársaivá tenni őket. Minden erő abba az irányba hat fejlett szocializmust építő társadalmunk ban, hogy a közösségért, a társadalom önismeretének fejlesztéséért végzett munka kinek-kinek belső iszükségletévé váljon. Ezeknek az erőknek a felismerése, közművelődési célkitűzéseink szolgálatába állítása s a mindennapi tevékenységre váltása: ez a közművelődési dolgozók egyik alapvető tennivalója.

Köztudott, hogy a közqiűvelődési terület is nagyon súlyos munkaerő-gondokkal küzd, kevés a jól képzett szakember. Oka ennek, hogy keveset képeztünk, oka természetesen az alacsony társadalmi megbecsülés, magyarán a rossz fizetés és a nehéz munka, de azért oka az is, hogy a meglevő feltételekkel sem élünk jól. Jogszabályaink lehetővé teszik, hogy a tanácsok lakással és egyéb kedvezményezésekkel kössenek magukhoz frissen végzett diplomásokat, hogy biztosítsanak olyan életkörülményeket, amelyek ottmaradására ösztönzik őket. Ez központilag nem szabályozható, illetve csak annyira, amennyit elmondtam: emeljük a béreket, növeljük a képzési kereteket, korszerűsítjük az oktatás tartalmát. Ezzel talán növekedni fog a társadalmi megbecsülés, de továbbra is kettőn áll a vásár. A munkáját hivatásának 'tekintő és aszerint dolgozó népművelőkön és a munkáltató tanácson, amely a rendelkezésére álló eszközökkel anyagilag és erkölcsileg elismeri munkájuk fontosságát.

454