Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - TANULMÁNY - Dr. Marczali László: A közművelődésről
Befejezésül visszatérek a kiinduló gondolathoz, a művelődési feltételek, művelődési szokások megváltozásához, azaz az életmód kérdéséhez. Az MSZMP programnyilatkozatában olvashatjuk: „El kell érni, hogy a javuló anyagi életfeltételekkel szocialista módon éljünk. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb és erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása.” A szocialista országok fejlődésének jelenlegi időszakában mindenütt különösen nagy fontosságúvá — mondhatnám, stratégiai szintű problémává — váltak a szocialista életmód kérdései, több szempontból is. Mindenekelőtt: a társadalom termelési módjának, a társadalom gazdasági-anyagi feltételeinek fejlődése olyan fokot ért el, amely túlnyomórészt nem egyszerűen megváltoztatta az országok jó részének hosszú történelmi időszakokon át halmozódott hátrányos gazdasági helyzetét, hanem elindította az intenzív gazdaság- és társadalomfejlesztés folyamatát is. S ez nagyobb lehetőséget biztosítva az ember számára, mindinkább előtérbe helyezi — immár történeti mértékben is — a kérdést, hogyan éljen ezekkel a lehetőségekkel. Másodszor, napjainkban, a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában, fokozottan tudatossá válik a kérdés, milyen célok tűzhetők ki társadalmunk tervszerű fejlődése elé. Nem kétséges ugyanis, hogy csak anyagi értelemben vett tervcélok megjelölése nem elegendő. A gazdasági tervezés végső soron társadalmi célokat szolgáló eszköz, s ha nem alakítunk ki megfelelő koncepciót, ha a gazdasági tervezést csak a gazdasági értelemben vett hatékonyság vezérli, tulajdonképpen eszközből céllá, mégpedig öncéllá válhat. Nem véletlen, hogy az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott határozat és programnyilatkozat kiemeli a gazdasági és társadalmi tervezés összehangolásának, komplex megközelítésének fontosságát. Végül nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy a körülöttünk levő tőkés társadalmakban, elsősorban a fejlett tőkés országokban, bizonyos értelemben az életmód válságának jelei mutatkoznak. A gyors technikai fejlődés, a civilizációs feltétélek biztosításán túl alig hozott fejlődést az életmód tekintetében, sokkal inkább érezhető a bizonytalanság vagy az elszür- külés. Ezek a jelenségek azután egyrészt egyre-másra termelik ki az új, többnyire pontatlan fogalmakat — miint pl. a „fogyasztói társadalom”, vagy az „élet minősége” —, másrészt pedig bizonyos fokig áthatnak a mi társadalmunkra is. A szocialista életmód kibontakozásának vonásai fejlődésünk eredményeként egyre nagyobb számban máris valóságként élnek. További alakításuk és erősítésük fő társadalmi céljaink közé tartozik. Nagyon tág értelemben azt is mondhatnám, hogy szinte integrálja társadalmi céljaink egész rendszerét. Ám nem arról van szó, hogy a szocialista társadalom valóságához képest valahonnan kívülről kell bevinni ebbe a társadalomba a szocialista életmód mintáját vagy modelljét. Ismétlem, jelentős vonásai, elemei valóságos jelenségekként társadalmunk fejlődésének mértékében állandóan sokasodva, itt élnek már. Aligha vitatható, hogy a szocializmushoz való pozitív viszony az elkötelezettség vagy legalább a politikai tisztesség szintjén megvalósul. Azt is tapasztaljuk, hogy a közösség mint érték, mint valóságos magatartásformáló tényező társadalmunk különböző területein hat már mindennapi életünkben is. Tömegméretekben változtak meg a munkával, a kultúrával kapcsolatos viszonyok, és ennek a változásnak a hatása az életmód alakulásában rendkívül jelentős. Az életmód tudatos irányításának — a gazdasági folyamatok által teremtett lehetőségeken túl — feltételei közé tartozik olyan politikai helyzet, amely lehetővé teszi a társadalom eredményes irányítását, amelyet alapvetően a politikai stabilitás, a pártvezetés iránti bizalom jellemez, s amely másrészről egyre nagyobb lehetőséget ad a szocialista demokráoia erősödésére, a közéleti érdeklődés fokozódására, és egyre inkább ki is termeli a szocialista közéletiséget, mint az életmód jelentős tartalmi elemét. Az ilyen módon való kibontakozásnak alapfeltétele a kulturális színvonal emel-, kedése. Ebből a nézőpontból fogalmazhatunk úgy, hogy a szocialista kultúra megteremtése és elsajátítása a szocialista életmód kialakítását is szolgálja. Ez az életmód gyökeresen különbözik a kapitalista világétól: a szocializmusban a megtermelt javak az ember sokoldalú kibontakozását szolgálják, az egész társadalomra kiterjedő jólét alapját képezik, a társadalmilag megtermelt szabadidő nem az egyén izolálódásának alkalma, hanem a kulturált közösségi élet lehetősége. A polgári társadalom — egy részének biztosított anyagi jólét mellett — sem képes megteremteni azt, amit mi jó életnek nevezünk, képtelen megoldani az alapvető emberi problémákat, nem tud igazi életcélt adni az embereknek. Természetesen nem állíthatjuk azt, hogy ma nálunk a szabadidőt teljesen a kulturált szórakozás, az aktív művelődés tölti be. Korunkra és helyzetünkre jellemzően 455
