Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - TANULMÁNY - Dr. Marczali László: A közművelődésről
tapintanunk, tudomásulvennünk és építeni rá. S hogy számomra hazatérve válik ez annyira nyilvánvalóvá, az arra is bizonyíték, hogy a művelődési szokások reális állapotáról csak a közösségben élve, hétköznapjaikban, munkájukban jelenlevőn lehet tudomást szerezni. A fejlett szocialista társadalom építése a közművelődés folyamatos és sokirányú fejlesztését, a közízlés, a közgondolkodás formálását követeld. A mára elért szocialista életmód további alakítását, hiszen elérkeztünk a „miből élünk” kérdés „hogyan éljünk”-re váltásának korába. Tudjuk azt is, hogy a növekvő életszínvonal nemcsak az anyagi javak bőségét jelenti, hanem az élet minőségi oldalainak előtérbe kerülését, hiszen kultúra és életszínvonal csak egymással kölcsönhatásban létezik. A szocialista demokrácia fejlesztése, a társadalom ügyeiben való közvetlen közreműködés is csak a kultúra növekedésének a függvényében képzelhető el. A közművelődés lehetőségei és formái megsokasodtak, a tömegtájékoztatási eszközök, s különösen a televízió általánossá válásával jelentősen gyarapodtak. Ezzel együtt fejlődtek és fejlődnek az igények is, amelyek a magasabb szintű közművelődési tevékenység kialakítását sürgetik — s ugyanakkor vannak még olyan rétegek, amelyek hátrányos helyzetük miatt, a rendelkezésre álló lehetőségeikkel sem tudnak élni. Miit tettünk tehát a közművelődéspolitikaá céljaink megvalósításáért? Az elmúlt három évben a közművelődés fejlesztésének átfogó, koncepcionális munkálatai kerültek előtérbe. A KB határozatát követően a Minisztertanács határozatot hozott a közművelődés fejlesztéséből adódó állami feladatokról. Ennek végrehajtása során, a távlati fejlesztés érdekében és a további tennivalók elvi megalapozására kidolgoztuk az általános fejlesztési feladatokat és irányokat. A szervezeti kereteket olyan módon határozzuk meg, hogy azok rugalmasan tegyék lehetővé a közművelődési tevékenység hatékonyabb állami irányítását, összehangolását és ellenőrzését, de ezzel együtt a társadalmi kezdeményezést és a kísérletezést is. Ennek legfontosabb dokumentuma: a Közművelődési Törvény, a közművelődés távlati fejlesztési tervének irányelvei és az új Könyvtári Törvény. Legfontosabb szervezeti tényei pedig: az Országos Közművelődési Tanács, a megyei közművelődési bizottságok, valamint a Közművelődési Alap létrejötte. A közművelődés fejlesztését csak tervszerű állami tevékenységgel és széles körű társadalmi összefogássial lehet megvalósítani. A koordinálás szerve és eszköze az Országos Közművelődési Tanács. Két és féléves munkájával, állásfoglalásaival eredményes lépéseket tett az érdekelt országos szervek közművelődési szemléletének formálásáért és felelősségének érvényesítéséért, együttműködésük valamint tevékenységük ellenőrzésének javításáért. A Közművelődési Alap létrehozásának indoka hasonló: a meglevő anyagi erők optimális felhasználásának biztosítása. Az OKT Elnöksége eddig az Alapból a közművelődési beruházások kiegészítő támogatására (az ötéves terv időszakára) közel 160 millió forintot, az új közművelődési tevékenységi formák és módszerek terjedésének elősegítésére, a feltételek javítására mintegy 61 millió forintot hagyott jóvá. Gyakorlati előrelépés az is, hogy elkészültek a közművelődés távlati fejlesztésének irányelvei, s azokat a Kormány 1976 májusában megtárgyalta és elfogadta. A legnagyobb horderejű természetesen az Országgyűlés őszi ülésszakán megalkotott 1976. évi V. törvény: a Közművelődési Törvény. Végrehajtásáról a Miniszter- tanács határozata rendelkezik. Tudomásunk szerint ez Európában az első — és eddig egyetlen ilyen kodifikáció. A törvény nem áramütést mér a társadalomra, hanem módot, keretet biztosít a társadalom minden tagjának ahhoz, hogy bekapcsolódjék a kultúra áramkörébe. Történelmünkben mindeddig nem adódott lehetőség ilyen törvény megalkotására, bár már a reformkori országgyűléseken is szó esett róla. A fejlett szocializmus társadalmát építő nép törvényhozói e törvénnyel újszerű, már a jövő jegyeit magán hordozó társadalmi szabályozásnak is megteremtették a mintáját E törvény megszünteti a társadalom szétszakadását a művelődés alanyaira és tárgyaira, eltűnik a különbség a műveltséget aktívan átadók és passzívan befogadók között. Áz áramkörbe kapcsolódás azt jelenti, hogy a társadalom tagjai a kultúra vonatkozásában is állandó hatásban és kölcsönhatásban vannak egymással, a művelődés az élet egészére, minden állampolgárra, a társadalmi élet valamennyi színterére (család, iskola, munkahelyek, lakóhely), minden kulturális intézményre, folyamatra kiterjed, s a teljes emberi személyiség alakítását tűzi ki célul. Léte önmagában még nem biztosíték minden adósságunk, tartozásunk kiegyenlítésére, éppen ezért bürokratikus értelmezése egyben a törvény félreértése is. Nem szankcionál ez a törvény a szó büntetőjogi vagy polgárjogi értelmében, hanem az ember társadalmi meghatáro450