Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - TANULMÁNY - Dr. Marczali László: A közművelődésről
tanulmány DR. MARCZALI LÁSZLÓ A közművelődésről* Mi, kultúrával foglalkozó emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy kicsinyeljük, lebecsüljük a kulturálódás feltételeiben, lehetőségeiben és ezáltal a szokásaiban bekövetkező változásokat. Az itt végbement forradalom egyik oldalát hangsúlyozzuk csak, nevezetesen a műveltségi olló szétnyílását, tehát azt, hogy megnőtt a társadalom egy jelentős részének műveltséganyaga, de elég jelentős azoknak a száma is, akik ezt nem követték, lemaradtak. Gondoljunk a 4%myi analfabétára, az általános iskolát el nem végzettek nagy számára és így tovább. Ezzel együtt azonban íz is igaz, hogy társadalmi méreteikben változtak meg, illetve alakultak új művelődési szokások. Mindenekelőtt azért, mert a korszerű gazdaság, a modern élet feltételei szükségszerűen írják elő a magasabb szakmai tudást. Megváltoztak azért is, mert szocialista társadalmunk nemcsak deklarálta a művelődéshez való jog egyenlőségét, hanem lehetőségeihez mérten meg is teremtette ennek feltételeit. Oktatási és kulturális intézmények olyan sokasága létesült az elmúlt 30 évben, amire eddig nem volt példa, s ezek az intézmények működnek és hatnak. A legfontosabb oka azonban — mindezek összegeként —, hogy a társadalmi berendezkedés megváltozásával megváltozott a társadalom légköre. Egyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy divattá, az életmód szerves részévé kezd válni a művelődés. Pontosabban arról van szó, hogy a szocializmus körülményei között élő és dolgozó emberek célkitűzései alapjaiban változnak meg. A mindennapi létfeltételek biztosításáról, ha tetszik a pénz utáni gyötrő hajszáról lassan-lassan áttevődik a hangsúly az értelmes élet élésére, az élet emberhez méltó. módon való berendezésére. Nem kergetünk illúziókat, nem mondjuk azt, hogy az élet minőségi elemeinek előtérbe kerülése megvalósult társadalmi tény. Átmeneti korszakban élünk, amelyben még hatnak a múlt elemei, de már leraktuk a szocialista jövő alapjait. Ilyen tendenciaszerűen van jelen a művelődési szokások kialakítását befolyásoló célkitűzés, ezért illettem a bizonytalan „divat” szóval, ami azt is jelenti, hogy van a művelődési szokások mögött belső szükséglet és őszinte igény, és persze azt is, hogy van egyfajta utánzás, hivalkodás. Mindez azonban így igaz és nem változtat azon a tényen, hogy társadalmunk döntő többsége igényli a kultúrát, kisebb-nagyobb mértékben él vele, beilleszti mindennapjaiba. Tiszteletreméltó számokkal lehet jellemezni a könyvvásárlók, filmnézők, a különböző oktatási formákban továbbtanulók arányát. A számokon túli tapasztalat — s erre nyomatékosan felhívom a közművelődésben dolgozók figyelmét —, hogy az emberekkel beszélgetve majdnem mindenki valamilyen formában számot ad kulturális élményeiről, igényeiről — ha másként nem, egy tévé-műsor vagy egy újságcikk kapcsán. Fontos ezt a változást érzékelnünk és ki* Elhangzott Celldömölkön, 1977. május 20-án a Kemenesaljái Napok rendezvénysorozatán. 449
