Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Gunter Falk: Franz felébred (elbeszélés)
Meglepődve hallgatja az orgonakoncertet — tévesen állapíthatta meg az időt, korábbra járhat, mint várta. Megfürdök, gondolja. Hangosabbra állítja a rádiót, hogy a kádba csörgő víz ellenére hallhassa a koncertet, s újra visszamegy a fürdőszobába. Míg a tükörben szemléli magát, tovább foglalkoztatja fekhelyén az ágynemű gombóca. A templomi orgona zúgó basszusa ellenére csendet érez. Mikor az orgonista magasabb oktávokat fog, s majdnem staccatóban csendülnek el a hangok, Franz gyors elhatározással kinyitja a vízcsapot, bedugja a dugót a lefolyóba, és fürdőhabot önt a kádba. Baljával a kád szélére támaszkodik, jobbjával a víz hőfokát próbálgatja, igazit a beállításon, és tudja, hogy mi van hátra neki. Bár nyugodt és világos az elhatározása, egy kicsit csak borzong. Forróbbra állítja a csapot. Fehér hab képződik a víz felszínén. Még egyszer belép az orgonahangoktól elárasztott szobába és kinyit egy szekrényt. Beletúr a sötétbe, kezével műszereket, sokféle, lényegében haszontalan dolgot tapint, aztán megfogja a hosszabbítózsinórt. Még mindig meztelen. Kiveszi a kábelt, bedugja a konnektorba és kigöngyöli a három méteres zsinórt. Az előszobaszekrényből behozza a villanymelegítőt és a fürdőszobában rákapcsolja a hosszabbítóra. Halkan zümmögni kezd a készülék, a drótok barátságosan izzanak. Franz kimegy a konyhába, aztán mégis úgy dönt, hogy nem eszik. Ügy emlékszik, mintha a múlt éjszaka evett volna valamit. Megint kinéz az ablakon. Tíz óra felé járhat, igazítja helyre első becslését, ám nincs sok kedve megbizonyosodni róla, hát nem nézi meg az óráját. Üjra bemegy a fürdőszobába. Megméri a víz magasságát és elhatározza, hogy elzárja a csapot. Mérgesen visszamegy a szobába, kikapcsolja a rádiót. A fürdőszobában most már csak a hab halk pattogása és a fűtőtest zümmögése hallatszik. Mégegyszer megszemléli magát a tükörben. Mosolyogni próbál: tükörképe visszamosolyog. Gyengéd érzés fogja el a teste iránt: finoman végigsimít haján a füle mögött és a csípején. Rituális sóhajtással ül le a kád szélére, és próbaképpen mindkét lábát a vízbe dugja. Túl meleg, de mert fázik, végül mégis belecsússzon a kádba. Mikor csípőjét eléri a víz, elviselhetetlennek érzi a fájdalmat. Nyakig vízben van — megnyugszik. Fekszik: semmit nem hall a buborékok pattogásán és a villanymelegítő zúgásán kívül. Fél — tudja. Teendőjét átgondolva megint bátorságra kap. Megemeli felsőtestét, kinyúl a kádból, míg újra nyakáig ér a víz, és a szint fölött tartja a halkan zümmögő fűtőtestet. Aztán elengedi. KURUCZ GYULA fordítása 448
