Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Gunter Falk: Franz felébred (elbeszélés)
GUNTER FALK Franz felébred Franz felébred: fény tör át a szemhéján és vörös, narancsszínű spirálok remegésében fürdeti meg a tudatát. Ködösen felrémlik benne egy fájdalom — nem szúró, inkább tompa, gondolja — a csípeje körül érezhette. A lehetséges hely után kutat. Felemeli karját, megmozgatja vállát, bal könyökét az alatta keményedő paplangombócnak feszíti — ez csak a cselekvés pillanatában válik világossá számára — sikerül a hadára fordulnia, s a mozdulatot kihasználva bal oldalára hengeredik. Kinyílnak a szemei, fény ömlik rá, arcát belefúrja az ágyneműbe. Talán beleütközött valamibe? — keresi a fájdalom okát. Tudja, hol van. Csak pillanatokkal később érzi furcsának és kellemetlennek ezt: a számbajö- hető helyek közül ez neki a legkevésbé kívánatos. Itt lakik ő, Franz, veszi tudomásul csendesen, de semmi kedve nem volt itt aludni. Jobb csípején múlik a fájdalom, ám most a bal oldalon érez szúrást. Vesevizsgálatra megy — nyugtatja meg magát. Valamilyen indítékra megfordul a tengelye körül, levegőbe emeli a lábát, támaszt keres a padlón, megemeli a felsőtestét és feláll. Kinyitja a szemét. Nappal van. Nem látja a Napot, de úgy tűnik, hogy süt. Dél felé járhat az idő. Sejti az árnyékok helyzetét az ablakon túl; ez sugallja a dél tudatát. Egyedül van. Padlón keresgélő lábai körül tegnap szétszórt ruhadarabjai. Csendet érez, hall — csendben a közlekedés távoli zajait, egy vízcsap csöpögését, halk szél zizegését az ablaktáblákon, és lépéseket a fölötte levő lakásból. Kicsit beveri kezét az ajtófélfába, felkattintja a villanyt és megszemléli magát a tükörben. Feje lebukik a tükör vonalából, elcsavarja a vízcsapot, iszik — ajkai a vízsugár köré záródnak. Emléknyomok szülei lakásáról, s a kétféle víz különböző ízéről. Tükörképe — így foglalja össze — gyűlöletesnek tűnik. Különösebb cél nélkül elindul, fel-le kapcsolgatja a villanyt, aztán határozott mozdulattal a vécékagylóra zöttyen. Pisil, és azon gondolkozik, hogy éhes-e. Elképzeli az itthon levő élelmiszereket, próbálgatja összeállításukat, elkészítési módjukat és befelé fülel: vajon örömet okozna-e valamelyik változat. Szórakozottan megnyomja a vízöblítő gombját, aztán újra a tükör elé áll. Elmehetne étterembe, mérlegeli — grimaszokat vág, hogy elrejtse az arcát. Megszállja a csípőfájdalom emléke, gondolatai az előző éjszaka sötétjében kószálnak — vajon tényleg megsérült valahol? Magnószalagdarabokként tűnnek fel benne a beszélgetés töredékei, ám az emlékezet hiányos képeket varázsol elé, képtelen összeállítani a cselekvéssort. Még egyszer vécére megy. Üjra lenyomja az öblítő gombját, elnézi a lezúduló vizet. Vállát váltakozva fel-le ingatja, visszavándorol az ágyhoz. Bizonytalan mozdulatokkal megkísérli kibontani a lepedő, a pokróc és az ágyhuzat csomóját. Bekapcsolhatná a rádiót, jut eszébe, mikor épp az ágyba huppanna; néhány lépéssel és mozdulattal megvalósítja szándékát. 447
