Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Fábián László: Minden ősszel van búcsú (elbeszélés)
az öreg kanász, aki a világban előforduló összes többi helyzettel egyetemben ezt a helyzetet se igen értette (szinte egyedül lakott kinn a falu szélén), reggel is elindult, hogy ostorával végigdurrogtassa a falut: hajtani akarta a kondát pedig csak lassan tavaszodott a kanászt már az első háznál hazairányitották — hová hajtaná, az oroszoknak? orosz azonban nem volt sehol, német se napközben csak messziről, a folyón túli dombok felől puffantak tompán az ágyúk, kisebb fegyverek zaja nem is hallatszott idáig reménykedtek: elkerülik a falut a gyerekek megérezték, ha a bunkerban is lehet lenni, meg a házaknál is, akkor valójában sehol sem kell lenni, sehol, ahol a fölügyelő szemek elérhetnék őket: folytatódhat a szabad portyázás új világban éltek anyám, ha visszajön a faluból, hoz majd újabb híreket arról a furcsa világról, amely ott emberek nélkül alakult, és számomra még bosszantóbb lesz, hogy reggel nem vitt magával; igaz, befuthatnék magam is, hiszen lám Fikszi és Csucsori is onnan jöhetnek, de tudom, anyám nem lelkesednék ezekért a váratlan ötleteimért, a csatangolásokért sem, mióta az igazgató úr panaszkodott, hogy egy éjjel nemcsak leszedték, le is taposták az epreskertjét, és akkor én valóban igen későn keveredtem haza (anyám alaposan megszidott), összefüggést keresett késésem és az eperlopás között, pedig abban csak közvetve volt részem: Fikszivel a kőkereszt mögött, a sötét sarokban vártuk, hogy Tü- rüsz visszatérjen sapkájában a finom eperrel, Türüsz azonban nem jött: becsapott bennünket, másnap még ki is nevetett nem tudom, Fikszi meg Csucsori mikor kelhettek reggel, annyi szent, hamar megjárták a falut is vidáman ugrándozik felém a két tökéletlen: Csucsori bocskaijában (azt azért egy kicsit irigylem tőle, szeretnék én is), Fikszi kopott feketéjében: majdnem térdig lóg a nadrágszár azt is irigylem, hogy nem félnek a szamártól, egyenesen odamennek, Csucsori megveregeti lapos farát a szamár kirúg, talán megint a ciroksöprűre gyanakszik — rosseb a kurva szamarát! (hát ez a Csucsori valóban tud fölnőttesen) Kera (újra visszasomfordált a bunkerhoz) combját csapkodja a gyönyörűségtől : •— nem akarja megismerni az apját akkor láttam életemben először Csucsori-céklát Kera már a bunkerból nyerít, az új riadalom elűzte öreganyjától való félelmét, vagy talán Putyi bácsiban reménykedik (ott lehet ő is, hallom köhögni), akinek tetszenek az ilyen tréfák, csipkelődések — egyszerre két szamár: a Putyié meg a Bálámé is Csucsori próbálja továbbadni, rámruházni megszégyenülését, merthogy röstelli Kera sikerét, az biztos, de azt is tudja, nyelvével nem veheti föl a versenyt Fikszi békésebb: 406
