Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - TANULMÁNY - Ágostházi László: Műemléki együttesek védelme falun
E kiállítás is mutatja, hogy a kortárs magyar képzőművészetben nem alakult ki uralkodó irányzat, tartalmi és formai szinten is megragadható, viszonylagosan egységes stílus. Természetesen a korábbi fejlődési szakaszokban sem volt igazán homogén a művészetünk, bizonyos uralkodó stílusirényok, jegecesedési pontok azonban felfedezhetők voltak. Az 1945 utáni szakaszra is egy ideig ez volt a jellemző, hiszen az Európai Iskola, a posztnagybányai szemlélet képviselői, a hódmezővásárhelyiek vagy a monumentális művészet felé igazodóknál érezhető volt a bizonyos elvek szerinti csoportosulás. Ez azonban csak másfél évtized sajátossága volt, a második szakaszra inkább a differenciálódás nyomta rá a bélyegét, az értékek egyediek, gyakran társtalanok, iskolát, stílust nem is teremthettek. A kiállított művek azt is mutatják, hogy ugyancsak sokrétű volt az elmúlt harminc év magyar képzőművészetének az esztétikai problémaköre. A nagybányai hagyomány őrzői még a látványegység és a festőiség jegyében dolgoztak, művészetük a természet jelenségvilágának a lírai interpretációja. Barcsay Jenőnél már a látvány képi egységbe tömörítése, a szerkezeti rendnek a megteremtése volt a cél, míg az Európai Iskola művészeinél a belső valóság jelenítése vette át a vezető szerepet. A Domanovszky és a Kerényi típusú alkotóknál a monumentalitás és a dekoratív formálás kérdései kerültek előtérbe, Somogyi Józsefnél pedig az expresszivitás. E differenciálódás még fokozódott a hatvanas években, képzőművészetünk egyik legizgalmasabb, legsokrétűbb évtizedében. Hiszen olyan életművek bontakoztak ki ebben az évtizedben, mint a legnagyobb csúcsokat ostromló Kondor Béla és Schaár Erzsébet művészete. Főművei sorát szaporította Anna Margit, Bálint Endre, Borsos Miklós, Korniss Dezső, Vilt Tibor ekkor vívta ki a helyét a kortárs magyar művészet élvonalában Deim Pál, Keserű Ilona, Kokas Ignác, Ország Lili, Varga Imre Vigh Tamás. A tárlaton bemutatott művek vajon a nemzeti hagyomány folytatói, vagy hiábavaló lenne ezt'kutatni az egyénileg oly izgalmas életművekben? Az elmúlt harminc év néhány jelentős képviselőjének a bemutatott anyaga nem adhat e kérdésre egyöntetű választ. A kiállításon szereplő művek közül számosat be lehet illeszteni a magyar VILT TIBOR: KATEGÓRIÁK 369
