Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - TANULMÁNY - Román András: A magyarországi népi műemlékek fogalomkörének meghatározása
•tanulmány ROMÁN ANDRÁS A magyarországi népi műemlékek fogalomkörének meghatározása* A műemlékek nagy családján belül egyetlen műemlékfajtáról sincs annyi vita, mint a népi műemlékekről. Nem véletlen ez, hanem két okra vezethető vissza: egyrészt a népi műemlékek védelmének késői kialakulására, másrészt arra, hogy a paraszti kultúra építészeti emlékei sok jelentős vonásban különböznek a többi műemléktől. Amikor a XIX. században a műemlékvédelem kinőtte a régészet kereteit és önálló tudományos-műszaki tevékenységgé fejlődött, még fel sem merült, hogy egy parasztház is éppúgy műemlék lehet, mint mondjuk egy templom vagy rom. Érthető, hogy így volt: az urbanizálódás még nem érintette meg a falvakat, azok képe Eu- rópa-szerte még érintetlen volt, megszámlálhatatlanul álltak, sőt épültek a hagyományos formájú parasztházak. A műemlékvédelem ekkor még nem jutott el oda, hogy ne csak a régiséget, ne csak az esztétikumot, ne csak a ritkaságot lássa érdemesnek a védelemre, hanem a történeti dokumentum jeüeget is. A milliónyi pa- raszfcház az akkori valóság mindennapjához tartozott, a műemlékvédelem legjobbjai se gondoltak rá, hogy ezeket is védeni kellene. Ahogy a műemlékvédelem alapjait Schliemann, Evans, Magyarországon Henszlmann ásatásai vetették meg, a népi műemlékek is először csak néprajzi érdeklődést váltottak ki. Haselius Skanzenje a mu- zeológiának klasszikus alkotása, nem a műemlékvédelemé. Per analogiam: az 1896- os budapesti milleniumi kiállítás néprajzi faluja is tisztán múzeumi vállalkozás volt, a néprajzos Jankó János érdeme. Magyarországon a két világháború közötti időszakban az egyre erősödő fasizmussal szemben részben politikai állásfoglalásnak is minősült a paraszti kultúra felkarolása, védelme. A magyar néprajztudomány nagyarányú kibontakozásának időszaka volt ez, ekkor jelent meg Győrffi István, Bátky Zsigmond, Visky Károly alapvető munkája a magyarság tárgyi néprajzáról, ekkor kezdték szorgalmazni a népi írók, az etnográfusok legjobbjai, hogy legyen nekünk is skanzenünk. S ehhez csatlakoztak építészek is. Mindez nem lépte túl a néprajz határait. A népi építészet még nem képezte a műemlékvédelem tárgyát, pedig az ekkor már világszínvonalú tettekkel hívta fel magára a figyelmet (Esztergom!). A helyzet Magyarországon — és lényegében a legtöbb más országban is — a második világháború után változott meg. A második ipari forradalom velejárójaként a hagyományos falukép a legtöbb országban ekkorra már megváltozott, ami * Az UNESCO keretén belül működő ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága 20 ország 110 szakembere részvételével „Műemléki együttesek védelme falun” címmel egyhetes nemzetközi tanácskozást rendezett Budapesten és Szombathelyen. Rovatunk anyagát a tanácskozáson elhangzott referátumokból válogattuk. 349
