Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
BEOVULF (rideg): Majd 'kimeszelik a testőrök. Elvégre ők mocskolták össze. GONTRAN (jóakarat): Utaltass meszet. LISOLFUS (figyelmeztet): A király akarja. BEOVULF: Na jó. De meg kell jegyeznem: a mész is exportcikk. így kevesebb babot tudunk behozni. (Csend.) GODIVA: Kihűl az étel. CLODIUS (vidáman): Csakugyan. Jó étvágyat! (Int a hegedűsnek, az vállához emeli hangszerét. Miközben a társaság eszik — a főurak csak ímmel-ámmal; látszik, jobbhoz szoktak —, a háttérben folyik, a vásári produkció. Közönséges, de szomorú inkább, mint harsány.) HEGEDŰS (siránkozó hang, nyikorgó zenekísérettel) : Halgassátok, mi történt a régi időben, Ádámmal és Évával az Éden kertjében... (A Bohóc megmozdul, némán játszik.) Midőn elunta magát az Ür, egy marék sárból Ádámot gyúrt! (Vásári próza): ím, lássátok szemetekkel: mennyi ma- lasztban teremté Isten a mi ősünket! (A Bohóc játszik.) Figyeljetek! Most fújja orrába az örök élet lehelletét! (A Bohóc: eszmélő Ádám.) íme: a halhatatlan Ádám, kiben Istennek kedve telik! (Ének): Első embert, ősszülőnket megteremtette! Magányosan, nem párosán nem kedvellette. Mély álomba merítette, oldalbordáját kivette, ebből Évát megformálta, ura elé állította, szép személyét nékiadta, hadd szeretgesse! (A Bohóc most a megelevenedő Éva; csak grácia, semmi más.) Lássátok Évát, a mi ősanyánkat! Mezítelen ő az Űr és Ádám előtt, és íme: nem szégyelli magát! (Balor tele szájjal röhög.) GONTRAN (szigorúan): Csönd legyen! HEGEDŰS: Az Ür pedig gyönyörködik és biztatja őket: egyetek bátran az Édennek minden fájáról. De ... (Ének): Édenkert közepében, a tudásnak fája. Mosolygó gyümölcse mérget rejt magába. Aki leszakajtja, nagy árt fizet érte; mert a büntetése: halálok halála! (A Bohóc már a kísértő szellemet ját- sza.) Ó jaj! Közeleg a Kígyó, minden gonoszságnak atyja! Vigyázz, Ádám! (Énekre vált; csábos fuvolahang): Egyétek és vegyétek, ez az Űr teste. Az anyagban benne rejlik a tudás lelke. Jót és rosszat tudni fogtok, ne féljetek, meg nem haltok. Csak ijesztgete a vén bakkecske! (Sziszegő próza): Fogyasszátok, gyermekeim!... (A Bohóc most a csábuló és csábító Éva.) GONTRAN (bekiabál): Ne egyél, te! Az Isten mindent lát! HEGEDŰS (recitálva énekel, drámai fokozással): Édenkertben egy csudafa, csudafának aranyága, aranyágon aranyialma ... (Felordít): Jaj, az asszony leszakajtja! (Drámai effekt, a hegedűn.) Nézzék, hölgyek-urak! Most falják be 'a mi halálunkat! (A Bohóc rosszul van.) A gyümölcsnek oly keserű vala íze, torkuk csaknem megszakasztá! 312
