Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
(A Bohóc ocsúdik; erotikus mozdulatok. A Hegedűs énekel): Szemük megnyilatkozék, láták és megösmerék, egymás meztelenségét, test örömét... Éva szeplősítteték, méhe is megnyittaték, Ádám magját bévevé entestóbe... így fogant meg a halál, Káint nemzett ősapánk, kitől mink is származánk e világra!... (A Bohóc már a szégyent és rémületet- játssza.) Vonsszák egymást utána fügefa árnyékába; tépik annak levelét, szeménmök elfödözék, de hiába!... (A Hegedűs prózában, Gontran felé): Mert jól mondád, kegyelmes, püspök úr: nincs titok az Ürnak színe előtt. GONTRAN (elégedett): No ugye! HEGEDŰS (próza): Nézzétek Jehova haragját! Nézzétek és reszkessetek! (A Bohóc görnyed, reszket, testét takargatja. Az Űr hangja): Ki innét! Ki — a munkás világra! Vissza a porba, melyből vétettetek! (A Bohóc hátrál. Siralmas ének): Ki van már a kapu nyitva! Ki van már a kapu nyitva! Ki varrnak ők utasítva, jaj, jaj! (Recitálva): Édenkertek kapuját, élet vizének kútját kerub őrzi azóta, lángból van a pallosa! Jaj, mit tettünk! (Próza): Nézzétek, hölgyek-urak, a nyomorult Ádámot, kitől életünket és halálunkat kaptuk örökségül! • (A Bohóc robotot, szenvedést, halált játszik. Ének): így születünk e világra, nyomorúságos halálra. Kínnal rakva asztalunk, halállal tölt poharunk. Pokloké a lelkünk, a földé a testünk ... (Recit): Hús a földhöz, csont a kőhöz, vér a vízhez, lélek a Gyehenna fűzéhez! Könyökig könnyben, térdig vérben, Kain és Abel nemzetsége ... (Ének): Örömünk, vígságunk már búra fordult, fényesen kelt napunk homályba borult. (A Bohóc meghal.) Ö jaj! (Miközben a Bohóc feláll, a Hegedűs a társaság felé fordul): Bizony, nagyunaiim, mostan láttátok: a halálnak vermét senki el nem kerülheti. (A Bohóccal együtt meghajlik): Köszönjük a figyelmet, Isten fizesse meg. Ha tetszett, tapsoljatok. (Taps.) GONTRAN (meghatottan): Akkurát így történt. Csoda, mennyire eltalálták. CLODIUS: Kicsit didaktikus. Mi, Ru- lon? RULON: Didaktikus, uram. CLODIUS: Vess nekik egy aranyat, Beovulf úr. (Gúnyosan): Elszámolásra. BEOVULF: Egy poltura is megteszi, uram. Nem kell túlzásba esni. (Pénzt dob a komédiásoknak.) (A Hegedűs felveszi a pénzt, kimegy a Bohóccal. Hermon összeszedi az edényeket, majd töltögetni kezd a kupákba.) CLODIUS (Balorra, hisolfushoz): Mehetne katonának. LISOLFUS: A testőrcéghez, parancsnoknak? CLODIUS: Oda csak siketnémákat veszek. Ez a hobbim. Határőrség. LISOLFUS: Gyönge a tüdeje, felség. CLODIUS: A hegyi levegőn majd megerősödik. LISOLFUS: Egyetlen gyerek. Az anyja szemefénye. (Hermon befejezte a töltögetést, megáll Clodius széke mögött. Az előbbi játék: 313
