Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
lyog Ectorra): örülök, hogy az atyjára ütött. CLODIUS: Ügy gondolod: méltó utódom lesz, ha meghalok? HATTO: Bizonyosan, uram. De korai ez még. CLODIUS: Lehet hogy meghalok. HATTO: Felség! CLODIUS: Azt mondtam: lehet. Még nem döntöttem. Rulon? RULON: Még nem döntöttél, uram. (Hermon kiméri Godiva adagját.) CLODIUS: A halál vágya természetes. De van valami, ami képes legyűrni ezt a természetes érzést. A félelem. GONTRAN: Az elmúlástól? Gondolj az üdvösségre, uram, és ... CLODIUS: A félelem attól, hogy méltatlan az, aki a helyünkre lép. Ez borzasztó. Nem hagyja, hogy kívánjuk a halált. HATTO: Túl didaktikus, felség. CLODIUS: Didaktikus? No persze. (Ec- torhoz, figyelmeztetően): Rajtad a sor. (Ector gépiesen engedelmeskedik: odatartja a tányérját a kondérhoz. Közben Clodius, Hattóhoz): Azt mondod — méltó? Akkor nyugodtan meghalhatok. (Rulon odatartja Clodius tányérját, Hermon telemeríti, aztán odaáll ő is a tólószék mögé. A testőr tartja a tányért. Hermon kiskanalat vesz elő, belekóstol az ételbe, bólint. Rulon Clodius elé teszi a tányért.) GODIVA: Jó étvágyat, urak. (A muzsikus végighúzza a vonót a húrokon.) CLODIUS: Állj! (Csend. Felveszi a tányért, beleszagol; Beovulfhoz): Bab. BEOVULF (utánozza): Kétségkívül, felség. Bab. CLODIUS: Tegnap is bab volt. Feltét nélkül. BEOVULF: Pardon. (Jegyzetfüzetet vesz elő, belepillant): Stimmel. De bátorkodom megjegyezni: tegnapelőtt lencse volt. CLODIUS: Azelőtt megint csak bab. GODIVA: Még azelőtt: lencse. BEOVULF: A szárazfőzelék nagyon tápláló, felség. CLODIÜS: Mi még csak hagyján. De a testőreim is ilyen koszton vannak. Nagyon haragosak. Rulon? RULON: Nagyon haragosak, uram. BEOVULF (szemtelenül): Siketnémák. Nem tudnak panaszkodni. CLODIUS: Tudnak. Az egész kondér babot felkenték a falra. Meszeltetni kell az ebédlőházat. (Csend.) LISOLFUS (részvéttel): Borzasztó, felség. HATTO (Beovulfhoz): Nem lehet csinálni valamit? BEOVULF (a noteszt nézegeti): Vasárnap sárgaborsó lesz. CLODIUS: A testőröknek hús kell. GODIVA: Mondjuk: marhahús. BEOVULF: A marhát exportáljuk. CLODIUS: Ne exportáljuk. Együk meg. BEOVULF: Pardon. A bab importcikk. Ha nem exportáljuk a marhát, nem tudunk importálni. GODIVA: Annyi baj legyen. BEOVULF: A marhák import takarmányon híznak. CLODIUS: Igen? És hogy jön ide a bab? BEOVULF (jóakarat): A marhát ki kell vinni, felség, hogy behozzuk a takarmányt, amin hízik a marha, amit kiviszünk, hogy legyen elegendő takarmányunk, amivel... CLODIUS (az asztalra csap): De hogy jön ide a bab? (Csend.) BEOVULF (szárazon): Felségednek meg kell értenie. A kincstár ... CLODIUS: Nem érdekel! (Csend. Beovulf elnéz a levegőbe.) GONTRAN (kedvesen): Felségednek meg kell értenie. (Csend.) HATTO (keményen): Felségednek meg kell értenie. (Csend. Ector az apját figyeli, feszülten.) CLODIUS (a fiára néz): Te hogy gondolod ? ECTOR: Nem én vagyok a király, apám. CLODIUS (szeretettel): Te... te gyáva. (Beovulfhoz, szinte meghunyászkodva): Legalább az ebédlőházat meszeltesd ki. 311
