Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - TANULMÁNY - Kissné Nagypál Judit: Műemlékvédelmünk eredményei és gondjai Sopronban
második díjat nyert — 2. vonósnégyes a stílusfejiődés új stádiumát képviseli: zenei szövete hangközmodellek nyomán szerveződik. Kompozíciós eredményeit nemcsak továbbfolytatja, de formában, apparátusban kitágítja az — Ady Endre sorait megzenésítő — két Kantáta (1971—72) s — az első magyar nyelvemlék szövegére készült — Halotti Beszéd című oratórium (1972). Ezek az alkotások — hangsúlyozott tartalmi súllyal, monumentális léptékben — a drámai zene nyelvén egyesítik a korábbi hangszeres stílus jegyeit: a sajátos szó- lamszövő-leágazó motivika, az egyes kiemelt hangköz, illetve dallamfordulat köré szerveződő variáció, a szerves kivirágzás képzetére utaló, úgynevezett floridus technika éppúgy jellemzője, mint az önmagába zárt, mottószerűen rövid zenei csíra, az orgánum, a kötött és kötetlen előadásmód váltakozása, a beszédes, rubato szólamokból szőtt mikrostruktúra vagy a nagyívű zenei építkezés. A mind időtartamát, mind apparátusát tekintve — valamennyi mű között legnagyobb szabású alkotás, a Halotti Beszéd 1975-ben, a párizsi Tribune International des Compositeurs seregszemléjén első díjat nyert. Szomszédságában, az utóbbi években is elkészült jónéhány kamaramű, zongora- darab: az Ikonográfia N°1 és N 2, a Chance, a Mikrostruktúrák, a Koussevitzky alapítvány felkérésére készült Kamarazene, a BBC rendelésére íródott Turner illusztrációk. — A közvetlen múlt új műfaj meghódítását jelzi: a Mózes — négy esztendő kompozíciós munkája nyomán — Durkó Zsolt első operája. Alapgondolata 1973-ban öltött határozott formát; szövegkönyve 1975-ben, vokális szólama és particella jellegű zongorakivonata 1976-ban készült el. A meghangszerelt partitúra utolsó hangjegyei 1977 márciusában kerültek papírra. Mózes drámáját — Madách Imre műve nyomán — színpadon jelenítette meg néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Színház. A bemutatóhoz a kísérő zenét Durkó Zsolt komponálta. „A Mózes-téma — nyilatkozta a szerző — régóta foglalkoztatott, s a dráma inspirálón hatott rám. Munkám kezdetén a Biblia és a Madách-mű mozzanatainak egymásba fonódásából takartam p szövegkönyvet megírni. De azután rájöttem, rossz úton járok, az operának mások a törvényei... Operám két főszereplője voltaképpen Mózes és a nép. A szövegkönyv drámai feszültsége a mások sorsát is irányítani tudó, rendkívüli tehetségű vezető, s a maga sorsát tudatosan irányítani nem tudó közösség egymásra utaltságából fakad. A darab története ismert, de a keret, amelyben játszódik, olyannyira elvonatkozik a valóságos korszaktól, hogy a cselekmény már-már időtlen.” Drámai ritmusát és zenei szövetének fonalát követve, az opera első felvonása három, egymástól plasztikusan elkülönülő formai tömbre: három képre tagolódik. Az architektúra e szélesen ívelő, nagy fesztávolságú egységei — belső szerkezetüket tekintve — többnyire kettes, hármas osztású elemekre bomlanak; egymáshoz az eggyészövés számtalan módján, szerves szálakkal kapcsolódnak. Az első kép nemcsak körülhatárolja a dráma alaphelyzetét és alakjainak legjellemzőbb vonásait, de gyors egymásutánban rögzíti a szereplők egymáshoz való kapcsolatait is. „Fiam, Mózes, férfifiam, férfigyermekem, Te vagy az én fiam, de ne hallja senki, ki ne hallgassa senki” Mózes anyjának szenvedélyes vallomása in médiás rés ragad a dráma sűrűjébe. Az anya titkot őriz: fia, a fáraók birodalmában ragyogó pályán tündöklő Mózes nem tudja, hogy anyja ő, — hogy tetteivel saját vére, Izrael népe ellen tör. Hosszú vándorút után, vezére és főpapja, Áron vezetésével érkezik meg Izrael, egyiptomi rabszolgasorban élő népe, hogy lerója adóját és kényszerű ajándékát. „Népem, maradj a falakon kívül és várj ... így semmi baj nem érhet ...” — hirdeti Áron az élet egyik lehetséges választását, a maga megszokott keretek közé foglalt igazságát. — A dráma első ütközőpontján Egyiptom katonái kirabolják a fáraó színe elé készülő szolganépet. Az anya és a nép portréja után az egyiptomi birodalom Mózesének arcvonásai 267
