Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
nálom ezt, és a válóper folyamán csak kicsúszott a számon ... ELNÖK: Arra válaszoljon, hogy fenn- tartja-e ? CSÁTI: Hát fenntartom, nem tehetek mást, de ... Ne faggassanak ... mint közvetlen hozzátartozó nem vagyok köteles tanúskodni... ELNÖK: Nem kíván tanúskodni? CSÁTI: Nem tanúskodok. ELNÖK: Szólhatott volna előbb. Csáti egy levelet vesz elő az asztalra leteszi. Mi ez? CSÁTI: ... A munkahelyi minősíté sem... ELNÖK: Mit akar vele? CSÁTI: Postán akarták elküldeni, mondtam én elhozom, ha már úgyis eljövök! ... ELNÖK: Kérte ezt valaki? CSÁTI: Hát nem tudom ... Gondoltam, hogy kell... ELNÖK: Maga nem vádlott itt... CSÁTI: Akkor most vigyem el? ELNÖK: Nekünk nem kell... Tegye el, majd jó lesz máskor. Elmehet. Útiköltségtérítést kér? CSÁTI: Nem kérek. Dehogy. Csáti kimegy a teremből, a gép követi az ajtóig. 7. Bírósági tárgyalóterem Az ügyésznő éppen befejezte a vádbeszédet. ÜGYÉSZNÖ: Természetesen a jogtörténet nem ismer olyan bűncselekményt, amelyből hiányoznának az úgynevezett emberi indítékok. A bűntett nem számít héköznapi értelemben vett normális cselekménynek. Ezért a személyes indítékok, a vádlottnak a bűncselekmény elkövetésekor fennálló lelkiállapota nem lehet enyhítő körülmény, ha azt a terv- szerűséget és konokságot nézzük, amely- lyel a vádlott igyekezett eltüntetni tettének minden nyomát és elhárítani magáról minden következményét. Erre mutat az is, hogy nem érez igazi megbánást, bűncselekményét csak mint saját személyén belül maradó, csak a saját személyét érintő egyéni vétket fogja fel. Ha nem is a legsúlyosabb, de példamutató ítéletet kérek. Az ügyésznő leül. Az ügyvédnő kezd beszélni. ÜGYVÉDNŐ: A tisztelt bíróság az ösz- szes enyhítő körülményt ismeri, és bízom benne, hogy az ítélet meghozatalánál figyelembe is veszi. Talán azért, mert kezdő jogász vagyok, eltűri tőlem a tisztelt Bíróság, ha megjegyzem, hogy az egész tárgyalás alatt azon gondolkodtam, miféle paragrafus alapján lehetne bíróság elé állítani a férjet és a szüleit. ELNÖK: A bíróság eltűri ezt a megjegyzést, de arra kéri a védőt, hogy a lényegről beszéljen. ÜGYVÉDNŐ: Nehéz eldönteni, hogy mi a lényeg... A bíróság el fogja ítélni Csáti Imrénél És jogosan fogja tenni, őszerinte is jogosan, annak ellenére, hogy az ügyésznő szerint hiányzik belőle az igazi megbánás ... 8. Bírósági folyosó és előszoba Most van az ítélethirdetés előtti szünet. Ágnes ül a fegyőr mellett. Mellette elgondolkozva áll az ügyvédnő . A fegyőrtől kérdezi a Hang. HANG: Beszélhetek a vádlottal? FEGYŐR: Csak ha engedélye van az elvtársnak. HANG: Az sajnos nincs. FEGYŐR: Akkor tilos a beszélgetés. A gép hosszan mutatja Ágnest, aki szótlanul néz, mintha mégis várna a beszélgetésre. Aztán az Ügyvédnőt látjuk. HANG: Milyen ítéletet vár? ÜGYVÉDNŐ: Sajnos meg kell várnia az ebédszünetet, és a legilletékesebb helyről hallhatja. Ne foglalkozzon velem. A gép végigmutatja a folyosón várakozókat ß kopasz öregúr az arcát igazítja és integetni készül, de a kép megrántva elmegy róla és végül megáll Csátin, aki félszegen mosolyog. 9. Bírósági büfében Csáti és az apja debrecenit esznek mustárral. Csáti észreveszi a kamerát és szembenéz velünk. HANG: Hol is hagytuk abba ... CSÁTI: Nem nagyon tudok most koncentrálni. 241
