Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)

A házasságról beszéltünk, hogy végül el­váltam az első feleségemtől ugye, és a többit itt hallották. HANG: Akkor ugorjunk egy kicsit. Mi­ért nem jelentette fel a feleségét rög­tön, amikor rájött, hogy mi történt? CSÁTI: A saját feleségemet? HANG: Igen. Legalább megszabadult volna tőle. CSÁTI: Az ilyesmi nálunk nem szokás hogy feljelentjük egymást. Nálunk az egyik ember, ha segíteni nem tud, legalább nem is árt a másiknak, bár igaz, akadnak kivételek, például az egyik kutyánk amikor megdöglött, tud­tuk, hogy kinek köszönhető. Persze az a bizonyos illető is tudta, hogy rá gondolunk, csak úgy csinálta, hogy ne mehessünk panaszra. Hogyan jelentettem volna fel a saját fe­leségemet. Talán még a faluból is el kellett volna költöznöm. Mindenki azt képzeli ilyenkor, hogy hol­nap ő ellene fogok áskálódni, és ugye, mire jó ez. Nem értem én, hogyan gondolhattam volna olyasmire. Az ember nem megy a szégyenével az egész világ elé, nem lett volna az mind­egy az édesapáméknak sem. Mert az egész családot szájukra veszik olyankor az emberek. HANG: Szóval azért ásta el, amikor megtalálta? CSÁTI: Hát igen. HANG: És miért nem szólt a feleségé­nek? CSÁTI: Kinek? HANG: A feleségének. CSÁTI: Hát mért nem szóltam. Mert nem kellett neki szólni, hogy én ott miféle felfedezéseket tettem meg s a többi. Odaáll Csáti mögé az ügyvédnő és hall­gatja a férfit. Csáti észreveszi és megvál­tozik a hangja. Mintha betanult szöve­get mondana, olyan egyenletessé válik az eddig bizalmaskodó beszéde. Mert ugye titokban csinálta ő azt, hogy mire én szólhattam, már nem volt ér­telme. Már nem változtathattam rajta ÜGYVÉDNŐ: Tegye hozzá, hogy nem akarta kijátszani idő előtt ezt a jó lapot. CSÁTI: Nem értem miféle lapról be­szél. Ha baja van, beszéljen világosan, va­gyis ne beszéljen semmit, egyáltalán nincs beszélnivalóm önnel hölgyem. ÜGYVÉDNŐ: Magának nincs szüksége arra, hogy én világosan beszéljek. Tud­ja miről van szó. Nem tett feljelentést, mert magát természetesen nem érdekli semmi igazság a sajátján kívül. Mi haszna származott volna a perből? Örült, hogy bármeddig zsarolhatja. Hogy maga szabhat minden feltételt a válásnál. Megtartja a gyereket, hogy ne kelljen gyerektartást fizetni. CSÁTI: Jobban tenné hölgyem, ha nem csevegne itt. Ha bizonyítékai vannak vigye a bíró­ság elé. Belevigyorog iá képbe: Én az ilyen kis csevegésekre nem va­gyok berendezkedve hölgyem. Nem kezdtem önnel társalgást. ÜGYVÉDNŐ: (A gép felé mutat) Ezeknek beszélhet maga ... Ezek meg­hallgatják. ők mindenkit meghallgat­nak, azért fizetik őket. A bíróságra pe­dig kár hivatkoznia. Rosszul számított, mert amint a feleségét elítélik, nincs mivel zsarolni. Mindent megteszek azért, hogy a gyereket elvegyék magá­tól. Állami intézetbe vitetem, addig, míg az anyja kiszabadul. CSÁTI: Kérem, ha akad olyan ember, aki segít önnek abban, hogy egy gyil­kos asszony kezére gyereket adjon, csak tessék. Itt hölgyem ön ne gyűlölködjön. Hagyjon minket beszélgetni. Itt senki sem kérdezte önt, egyszerűen csak idetolakodik. Talán szereplési visz- ketegségben szenved? A képbe nézve jelzi, hogy nem vesz tudomást az ügyvédnőről. CSÁTI: Hát kérem én nem akartam fel­jelenteni a feleségemet, ugye. Meg sem fordult a fejemben. Az ügyvédnő elmegy. 242

Next

/
Oldalképek
Tartalom