Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
A házasságról beszéltünk, hogy végül elváltam az első feleségemtől ugye, és a többit itt hallották. HANG: Akkor ugorjunk egy kicsit. Miért nem jelentette fel a feleségét rögtön, amikor rájött, hogy mi történt? CSÁTI: A saját feleségemet? HANG: Igen. Legalább megszabadult volna tőle. CSÁTI: Az ilyesmi nálunk nem szokás hogy feljelentjük egymást. Nálunk az egyik ember, ha segíteni nem tud, legalább nem is árt a másiknak, bár igaz, akadnak kivételek, például az egyik kutyánk amikor megdöglött, tudtuk, hogy kinek köszönhető. Persze az a bizonyos illető is tudta, hogy rá gondolunk, csak úgy csinálta, hogy ne mehessünk panaszra. Hogyan jelentettem volna fel a saját feleségemet. Talán még a faluból is el kellett volna költöznöm. Mindenki azt képzeli ilyenkor, hogy holnap ő ellene fogok áskálódni, és ugye, mire jó ez. Nem értem én, hogyan gondolhattam volna olyasmire. Az ember nem megy a szégyenével az egész világ elé, nem lett volna az mindegy az édesapáméknak sem. Mert az egész családot szájukra veszik olyankor az emberek. HANG: Szóval azért ásta el, amikor megtalálta? CSÁTI: Hát igen. HANG: És miért nem szólt a feleségének? CSÁTI: Kinek? HANG: A feleségének. CSÁTI: Hát mért nem szóltam. Mert nem kellett neki szólni, hogy én ott miféle felfedezéseket tettem meg s a többi. Odaáll Csáti mögé az ügyvédnő és hallgatja a férfit. Csáti észreveszi és megváltozik a hangja. Mintha betanult szöveget mondana, olyan egyenletessé válik az eddig bizalmaskodó beszéde. Mert ugye titokban csinálta ő azt, hogy mire én szólhattam, már nem volt értelme. Már nem változtathattam rajta ÜGYVÉDNŐ: Tegye hozzá, hogy nem akarta kijátszani idő előtt ezt a jó lapot. CSÁTI: Nem értem miféle lapról beszél. Ha baja van, beszéljen világosan, vagyis ne beszéljen semmit, egyáltalán nincs beszélnivalóm önnel hölgyem. ÜGYVÉDNŐ: Magának nincs szüksége arra, hogy én világosan beszéljek. Tudja miről van szó. Nem tett feljelentést, mert magát természetesen nem érdekli semmi igazság a sajátján kívül. Mi haszna származott volna a perből? Örült, hogy bármeddig zsarolhatja. Hogy maga szabhat minden feltételt a válásnál. Megtartja a gyereket, hogy ne kelljen gyerektartást fizetni. CSÁTI: Jobban tenné hölgyem, ha nem csevegne itt. Ha bizonyítékai vannak vigye a bíróság elé. Belevigyorog iá képbe: Én az ilyen kis csevegésekre nem vagyok berendezkedve hölgyem. Nem kezdtem önnel társalgást. ÜGYVÉDNŐ: (A gép felé mutat) Ezeknek beszélhet maga ... Ezek meghallgatják. ők mindenkit meghallgatnak, azért fizetik őket. A bíróságra pedig kár hivatkoznia. Rosszul számított, mert amint a feleségét elítélik, nincs mivel zsarolni. Mindent megteszek azért, hogy a gyereket elvegyék magától. Állami intézetbe vitetem, addig, míg az anyja kiszabadul. CSÁTI: Kérem, ha akad olyan ember, aki segít önnek abban, hogy egy gyilkos asszony kezére gyereket adjon, csak tessék. Itt hölgyem ön ne gyűlölködjön. Hagyjon minket beszélgetni. Itt senki sem kérdezte önt, egyszerűen csak idetolakodik. Talán szereplési visz- ketegségben szenved? A képbe nézve jelzi, hogy nem vesz tudomást az ügyvédnőről. CSÁTI: Hát kérem én nem akartam feljelenteni a feleségemet, ugye. Meg sem fordult a fejemben. Az ügyvédnő elmegy. 242
