Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
ELNÖK: Mikor tudták, meg hogy másodszor is gyereket vár? APA: Már nem emlékszem. ELNÖK: Szóval tudták. És mit szóltak hozzá? APA: Semmit. ELNÖK: Tudták, hogy hányadik hónapban van a menyük? APA: Nem kérdeztük. ELNÖK: Amikor észrevették, hogy elmúlt a terhessége, akkor sem kérdeztek semmit? APA: Nem. ELNÖK: Nem találták különösnek? APA: Nem figyeltünk rá. ELNÖK: Mire figyeltek? APA: A magunk dolgára. Van éppen elég. ELNÖK: Mikor tudta meg, hogy a menye megölte a gyermekét? APA: Amikor behívtak a rendőrségre. ELNÖK: Addig semmit nem tudtak? APA: Semmit. ELNÖK: A fia szólt magának? APA: Hát hogy szólt volna? ELNÖK: Mit akar még elmondani? APA: Semmit. ELNÖK: Nem sajnálja az unokáját? APA: Nem nekem kell azt sajnálni. ELNÖK: Van kérdés? Az ügyész nemet int, az ügyvédnő igent. ÜGYVÉDNŐ: Igaz, hogy kiutálták a menyüket, ha maguknál volt? Az apa végigméri a fiatal nőt, de csak alig észrevehetően. Sunyin fenyegető a pillantása. ÜGYVÉDNŐ: Igaz, hogy nem engedték magukkal egy asztalnál enni? APA: Nem ide tartozik. ÜGYVÉDNŐ: Igaz, hogy a gyámhatóságot akarták kérni hogy korlátozza a látogatások számát? APA: Mi nem kértünk semmit, mi csak tudni akartuk hányszor látogathatja a gyereket... ÜGYVÉDNŐ: Miért gyűlölték a vádlottat? APA: Azt nem a törvény írja elő, hogy kit szeressen az ember, és kit gyűlöljön. ÜGYVÉDNŐ: Igaz, hogy a vádlottól pénzt követeltek a kislány ellátásáért, pedig ő vette neki az összes holmit is. APA: Az övé volt. ÜGYVÉDNŐ: És a fiuké nem volt? Tőle miért nem követeltek pénzt? APA: Nem ide tartoznak ezek a dolgok, fiatalasszony. Az Elnök int az apának, hogy elmehet, de még megkérdi: ELNÖK: Kér útiköltségtérítést? APA: Ha jár, akkor kérek. ELNÖK: Ifjabb Csáti Imre. Csáti megáll az elnök előtt, félszegen mosolyog. Általában ez az ember minden felfogható ok nélkül állandóan mosolyog. Nem is mosoly ez az arcán, hanem örökös zavartság, ami ellentétben áll azzal a magabiztossággal, amivel előadja az ügyeit. Amikor beszél, mindig meg van győződve az igazáról. ELNÖK: Felolvasom a jegyzőkönyvet, amit az ügyészségen aláírt. Hallgassa meg és válaszoljon, hogy fenntartja-e. „Ezerkilencszázhetvenegy májusában feleségem közölte, hogy állapotos lett. Megmondtam neki, hogy nem akarok több gyereket. Feleségem megígérte, hogy AB bizottság elé megy, és megsza- kíttatja terhességét. Ígéretét, mint később megtudtam, nem teljesítette. Ezért többször szóváltás volt köztünk. Feleségem ugyanaz év augusztus huszonhete- dikén váratlanul hazajött, azt állította, hogy rosszul érzi magát, és szabadságot vett. A rosszulléten kívül nem láttam rajta mást, ami gyanút kelthetett volna. Feleségem két nap múlva visszautazott Pestre. A kapcsolat ezután annyira megromlott közöttünk, hogy feleségemmel nem is beszéltem. Később sem érdeklődtem, hogy hogyan szűnt meg a terhessége. Ugyanez év szeptemberében a házunk végében levő árnyékszék tisztítása közben egy csecsemő holttestét találtam. Sejtettem, hogy a feleségem rejtette el, ezért elástam és nem szóltam róla senkinek, egészen két évvel későbbi válóperünkig, amikor bejentettem a bíróság előtt a bűncselekményt. Tudomásom volt arról, hogy mint a terhelt személy férje, nem tartozom feljelentési kötelezettséggel ebben az ügyben. Fenti tanúvallomásomat minden kényszer nélkül tettem.” Ezt a vallomást tette? CSÁTI: Én tisztelt bíróság nagyon saj240
