Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
ELNÖK: Mikor vették észre, hogy megszűnt a terhessége? ÁGNES: Nem tudom. Nem beszéltünk róla. ELNÖK: A férjével sem? ÁGNES: Vele sem. ELNÖK: Egyszerűen tudomásul vették, hogy volt — nincs. ÁGNES: Igen. ELNÖK: És akkor minden rendbejött maguk között? ÁGNES: Hallgattak, mindig hallgattak. Ugyanolyanok voltak, mint azelőtt. Egyáltalában nem is beszéltek velem. Mondtam, hogy odaköltözöm, de nem engedték... ELNÖK: A férje sem engedte? ÁGNES: A férjem csak akkor volt kedves hozzám, ha Pestre jött. Azt mondta, nem ellenkezhet a szüleivel, mert övék a ház. ELNÖK: Miért nem akarták, hogy odaköltözzön? ÁGNES: Azt mondták, nem hogy a házukban, de a falujukban sincs helye olyan asszonynak, aki lánykorában gyereket szült. ELNÖK: Szóval nem változott semmi. ÁGNES: Nem. ELNÖK: Akkor mi értelme volt megölni a második gyerekét? ÁGNES: Mi értelme ... Annak már hiába keresik az értelmét. Azt csak így kérdezni könnyű, hogy mi értelme. Hát annak mi értelme, hogy börtöntöltelék lettem ? ■ ELNÖK: Azért került ide, amit tett. Ne higgye, hogy a bíróság egyoldalúan csak azt nézi, ami maga ellen szól. Ha a rendezetlen családi életét mindenki azzal akarná megoldani, amivel maga, akkor az összes bíróság gyermekgyilkos anyák ügyét tárgyalná. Gondoljon visz- sza, helyes volt amit tett? ÁGNES: Hogy lehetett volna helyes? ELNÖK: Az nem jutott eszébe, hogy önként jelentkezzen a rendőrségen? ÁGNES: Az nem. ELNÖK: Maga tudta, hogy súlyos bűn- cselekmény terheli. Egyetlen egyszer sem gondolt arra, hogy mindent bevall- jon? Képes volt nyugodtan járni-kelni az emberek között, miközben tudta, hogy gyilkosságot követett el? Megsértve a társadalom, de a legelemibb emberiesség törvényét? ÁGNES: Mit értem volna azzal, ha feljelentem magam? Kinek használt volna az már akkor? ELNÖK: Szóval ez eszébe sem jutott? ÁGNES: Nem. Nem. Az igaz, hogy szerettem volna elmondani valakinek. Sajnáltam, hogy nem vagyok katolikus, mert meggyónhattam volna. Igen. Ha elmondhattam volna valakinek, aki csak meghallgat. Mert szörnyű volt. Nem jártam nyugodtan az emberek között. Senkinek sem kívánom azt a nyugalmat, amiben én éltem. De a rendőrségen jelentkezni ... Nem jutott eszembe soha. Egyetlen egyszer sem. Ha a társadalomnak meg az emberiségnek olyan fontosak a törvényei, akkor miért nem veszi észre azt, aki megsérti? ELNÖK: Mit akar ezzel mondani? ÁGNES: Semmit. Csak azt, hogy senki nem figyelt rám. Megöltem ... Igen. De senki nem vette észre. Miért nem? ... Mentem volna a rendőrségre, jöttem volna a bíróság elé... Mit érek én már azzal? A bűnt azt megbüntethetik... Engem már jobban nem tudnak semmivel !... Míg élek engem már semmi sem büntet és senki nem bocsáthat meg. ELNÖK: Ha fel nem jelentik magát, most is nyugodtan, szóval... egyszerűen csak tenné a dolgát, mintha mi sem történt volna. Megbánta amit tett? ÁGNES: Mit segít az? ... Mit? ... Megbántam, persze, hogy megbántam. Nagy zokogásba kezd. ELNÖK: Ne sírjon itt. Ezzel most csak a tárgyalást zavarja. ÁGNES: (A sírást egy időre abbahagyva mondja:) Nem akarom én zavarni a tárgyalást. Nem akarok én sírni... De soha nem lehetett... Senki előtt. Otthon ... Nem akarok én meghatni senkit. ... Engem nem érdekel senki... Nem tehetek róla... Nem tudom visz- szafojtani... Én nem akarom ... Most már mindegy, ha látják... (Az utolsó mondattól már újra kitör belőle a sírás.) 4. Ugyanaz a helyszín ÜGYÉSZNÖ: Miért akart gyereket? ÁGNES: Hogy-hogy miért? Akartam... ÜGYÉSZNÖ: Jó akkor másként kérdezek ... Hogyan képzelte el a születő 235
