Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - TANULMÁNY - Dévényi Iván: Kortársak Kassák Lajosról
DÉVÉNYI IVÁN Kortársak Kassák Lajosról 1976 novemberében nyílt meg az óbudai volt gróf Zichy-kastélyban a Kassák Lajos Emlékmúzeum és a hozzá kapcsolódó Kassák Archívum. Erre az alkalomra — Kortársak Kassák Lajosról címmel — tartalmas kötet jelent meg: a barátok, munkás- mozgalmi küzdőtársak, író- és festő-kollégák (Mácza János, Czóbel Béla, Lengyel József, Gyergyai Albert, Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Zelk Zoltán és mások) visszaemlékezéseinek gyűjteménye. Külön értéke a Kassák-emlékkönyvnek, hogy abban a külföldön élő pályatársak is megszólalnak, így Vajda Sándor (Ausztria), Beregi Tivadar és Nagy Pál (Franciaország), Ignotus Pál (Anglia), Jurij Guszev irodalomtörténész (Szovjetunió), Aurel Buteanu (Románia), Paolo Santarcangeli (Olaszország), Csehszlovákiából pedig Vojtech Tilkovsky és Jaroslava Pašiakova. A nemzetközi avantgarde mozgalmak prominens alakjaitól, így a dadaizmus egyik atyamesterétől: Hans Richtertől, az absztrakt festészet történetének monografusától: Michel Seuphor- tól vagy a luminodinamizmusnak nevezett művészeti irányzatot megteremtő Nicolas Schöffertől (a kalocsai születésű Schöffer Miklóstól) is kért — és kapott — egy-egy írást az emlékkönyv két szerkesztője: Illés Ilona és Taxner Ernő. A kötet darabjai között van polemikus hangnemű (ilyen például Bortnyik Sándoré), van olyan is, amely Kassák tevékenységének egyes mozzanataitól vagy egyikmásik művétől magát elhatárolja (Vas István), sőt olyan is akad, amely Kassák törekvéseit értetlenül-idegenkedve szemléli (Keresztury Dezső). Rendben van ez így. míg Kassák élt, versei, prózája, publicisztikája, kezdeményezései, írói, képzőművészeti és kultúrpolitikai megnyilatkozásai mindig szenvedélyes vitákat és heves viharokat kavartak, s hogy ma is különböző álláspontok csatáznak a hatalmas életmű, a sokrétű hagyaték körül, — ez egyáltalában nem baj. Nagyobb baj az, hogy az emlékezésgyűjtemény egyes szerzői lényegesen többet írnak önmagukról, mint Kassákról, — kultuszt űzve saját személyükből... Dehát ez már így szokott lenni. (Szabó Dezső epés — de igaz — mondása szerint: „A zseniális ember meghal, és a sírján — rövid idő múlva — virágok és barátok nőnek ...”) A kötet zöme azonban a további irodalom- és művészettörténeti kutatások bázisa, fontos forrása lesz, de a kiadványt minden bizonnyal gyakran fogják forgatni a szocialista munkásmozgalom történetének térképészei is. Az emlékezők között van olyan, aki Kassák Munka-kör-beli tevékenységét világítja meg (Kepes Imre, K. Verzsényi Margit), Dobossy László Kassák Lajos írói oeuvrejének „mátyusföldi” — érsekújvári — gyökérzetét-genezisét vizsgálja, Fodor József a felszabadulás utáni Űj időket szerkesztő Kassákot állítja elénk, Nemes Nagy Ágnes az idős mester szellemének „rozsdamentességét” idézi fel, Major Ottó a felszabadulás utáni szociáldemokrata írócsoport (Benjámin László, Vészi Endre, Keszthelyi Zoltán, Laczkó Géza stb.) — még fel- dozásra váró — történetéhez szolgáltat adalékokat, Rába György a Kassák des- potizmusáról, diktátori allűrjeiről kialakult közkeletű mítosszal száll szembe („Nem 174
