Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - TANULMÁNY - Szabó Júlia: Kassák évfordulóra
rugóját, de ezek a célok, rugók csak a vállalt feladatok tekintetében személyesek, az eredmények egyetemesek, az emberiség minden rendű és rangú képviselői felé szólnak. „Mi nem vagyunk tudósok — hirdeti 1915-ben a Tettben közölt, legnagyobb jelentőségű versében a Mesteremberek-ben, ahol a versben felsorolt sok nem után az igent, a pozitívumot egy új technikailag tökéletesebb, a távolságokat legyőző, gazdag világot építő munkás-konstruktőrök jelentik, akiket Kassák egyszerűen és magyarul mesterembereknek nevez. Egy szakma mesterének lenni mestermű készítése nélkül — elképzelhetetlen volt abban a céhrendszerből még alig kiemelkedett századele ji magyar munkásvilágban, amelyben Kassák ifjúkorában művésszé nevelődött. Értéknormáinak józansága, szemléletének sokszor kegyetlennek tűnő igazságossága mögött mindig ez a megfogható, szerszámként alkalmazható mestermű-mű- vészet fogalom húzódhatott meg. Amikor a képzőművészettel kezdett foglalkozni, a köréje séreglett művészeknek azt tanácsolta, hogy a kép, amelyet alkotnak legyen olyan, mint a plakát, egyszerű, tömör, hangosan szóló, nem köntörfalazó. Festményeiben később, amikor maga is a szavak nyelve helyett a kép nyelvén szólal meg, harsány plakát-színek, tiszta-egyszerű formák alkották a kompozíciót, amelybe többször épültek feliratok, vagy a való életre utaló fénykép-kivágások. Amikor a jövőbeli, új világ eszmei „útjelzőit” festette papírra, vagy vászonra, mértani formák rendjében építette fel piros-kék-barna-ezüst színekkel képeit, amelyeket képarchitektúrának nevezett. Néhány művén azzal foglalkozott, hogy a költészetet és a vizuális képalkotást egyesítse. A látással befogadott kép-vers mellett viszont élete nagy szervező tevékenységei közé tartozott a vers hallható eszközökkel közvetített mondanivalójának érzékeltetése. Első feleségével, Simon Jolánnal együtt egyéni szavalok és szavalókórusok sorát nevelte, a költészet közösségi értékét hirdetve. Nem véletlen, hogy színpadi tevékenysége ma is követőkre talál. Mi az, ami talán kevésbé köztudott, vagy ha ismert is, kevésbé széles utakon követett a kassáki életműből? A szövegkutatások, a gyűjteményes írások, az összes művek újabb kötetei nyilvánvalóan még sok mindent fognak felmutatni, a képző- művészeti alkotások újabb bemutatói és elemzései szintén szükségesek. Az évforduló kapcsán csupán egyetlen dologra utalhatnánk e rövid emlékezésben: Kassák egyetemes művészeti és nemzetközi politikai problémák iránti nyitottságára, egész életében következetesen kifejezett internacionalizmusára. Nem kétséges, mindenek előtt magyar költő, író volt, más nyelveken csak néhány szót, mondatot értett, vagy törve beszélt. Mégis közeli rokonának érezte kora hasonló céloktól fűtött haladó költőit, íróit, képzőművészeit, orosz, francia, német, olasz, szerb, cseh, szlovák, román, lengyel, litván nyelvű költők, írók, hozzá hasonló lapszerkesztők írásait kutatta fel, ajánlotta fordításra, közölte lapjaiban sokszor ezért az üldözést, betiltást is vállalva. Az I. világháború korában, a két világháború között igen nehéz politikai harcok között maradt meg az egyetemes művészet értékeinek őrzőjének és hirdetőjének, az internacionalizmus következetes képviselőjének. Az általa szerkesztett lapokban a Tettben, MÁ-ban, Dokumentumban, Munkában legtöbb esetben első fordításban ismerünk meg olyan költőket, mint Apollinaire vagy Otokar Brežina, Majakovszkij, Cocteau, vagy Jón Vinea. A képzőművészet nemzetközi mozgalmainak alkotásait hasonlóképpen Párizstól Belgrádig, Varsótól Bukarestig és Berlintől Moszkváig igyekezett megismerni és értékelni már 1915-től kezdve kisebb lehetőségek között Budapesten, majd tágabb horizonton az 1920-as évekbeli bécsi emigrációja korszakában. Amikor 1926-ban visz- szatért Magyarországra, s ettől kezdve haláláig itthon dolgozott, újabb és újabb felnövő nemzedékekből kikerülő munkatársai számára igyekezett láthatóvá tenni ezt a tágas, nemzetközi irodalmi, művészeti horizontot. 168
