Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Levelek
PÓSFAI H. JÁNOS Levelek Idős Bognár Antal a közelmúlt napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Kettős ünnepet ültek, mert felesége, Joli néni, leánynevén Pataki Jolán ugyanaznap töltötte be a hatvanötödiket. Megható volt az öregek elérzékenyülése, pedig a gyerekek közül csak a legkisebbik, az Anti, meg a legidősebb leánytestvér, Csikós Lajosné, Annus szorította keblére a két öreget. No meg hát az unokák, a közeliek, a gyakran látottak. Lajcsi, Pista, Erzsi és Károly nem vettek részt a születésnapi ünnepségen. Az ünnepeltek igen örültek a televíziónak, amit ajándékba kaptak a gyerekektől. Anti ötlete volt, a legkisebbiké, aki megmaradt a faluban, s a családi háztól alig egy dobásnyira épített palotát. Levelet írt mindegyik testvérének, kérte őket, segítsenek vegyenek együtt egy szép, maradandó ajándékot a szülőknek. Az Orion 70 típusú készülék — az antennával együtt — több mint nyolcezer forintba került. Anti hozta el a megyeszékhelyről. A jótállási papírt magánál tartotta, ha' bármi történne a készülékkel, úgyis ő intézkedik majd. A papírokat eltette azokkal a levelekkel, amelyeket a testvéreitől kapott. Pista írta az első levelet: Kedves öcsém, Anti! Kívánom az istentől, hogy levelem a legjobb egészségben találjon téged és családodat. Írod, hogy édesapánk nemsokára hetven esztendős lesz már. Bizony, hogy .eljárt az idő. Mintha csak most szakadtam volna ki a szülői házból, pedig annak már huszonhét esztendeje. Mikor eljöttem ide Pentelére, Szombathelyen, a Kossuth Lajos utcai ószeresnél vettem egy cicás kabátot. Te arra nem is emlékezhetsz, mert olyan kicsiny voltál. Abban a kabátban indultam el a nagyvilágba. Látod, itt is ragadtam. Most már ezt a várost tartom szűkebb hazámnak. A cicás kabát már csak az emlékeké. Mi tagadás, jól élünk, úgy a család mint én magam. And is dolgozik már, a kisebbik gyereket elvittük az óvodába. Csak egészség legyen, akkor nem lesz semmi baj. Az ajándékba, természetesen én is beszállok, és ha lehet, hazautazom majd édesapám születésnapjára. Nem írtad, mennyi pénzre lenne szükség, de úgy gondolom, ha minden testvér ad, akkor úgy ezerkettőszáz körüli esik fejenként. Nem számítottunk ugyan erre a kiadásra, de azért valahogy összehozzuk. Hu- szonhetedikén, tudod, hogy nekünk akkor fizetnek, feladom a pénzt. Addig is csókollak benneteket. And és a gyerekek is sok puszit küldenek! Testvéred: István Erzsi Dunaharasztiból érkezett levelén ismerősek voltak a visszafelé döntött betűk. Anti öcsém és Vicus! Nem tudom, melyiktek találta ki, de jól kifundáltátok azt a tévévásárlást. Nekünk most nem a legjobbkor jön, mert tudjátok, hogy még a házat sem fe231
