Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Levelek
jeztük be. De valahogy majd csak összehozzuk a pénzt. Ferinek legszívesebben meg se mondanám, ismeritek, milyen. Majd azt mondom neki, hogy egy két száz forintról van szó. Egy annyit majd én is hozzá teszek, és elküldöm a címetekre. Nem tudom nem gondoltatok-e arra, hogy esetleg a bizományiban megnéznétek, ott biztosan olcsóbb. De ha újat veszünk, az jobb lesz. Bár nem. tudom, ha ne adj isten valami éri szüleinket, akkor kié lesz majd a televízió? Különben jól vagyunk. Feri ugyan sokat nyűglődik a hátával, az időjárást mindig megérzi. Nekem meg az epém szarakodik gyakran. No de nem akarok panaszkodni. Ha jártok otthon, mondjátok meg szüléinknek, hogy sokszor csókoljuk őket, a televízióhoz meg hosszú életet kívánunk. Károly Csepelen dolgozik, két év óta függetlenített szakszervezeti titkár. Tavalyelőtt Zsigulit vettek, azóta ígéri, hogy hazaruccannak. Azt is, hogy egyszer majd magukkal viszik az öregeket, megmutatják nekik a nagyfalut. A levelet géppel írta. Kedves Antink! A mai napon postán feladtam címedre 1500 forintot. A készüléket vegyétek meg. Ha csak egy mód lesz rá mi is hazaruccanunk, úgyis régóta esedékes már. Nem tudom tudjátok-e, hogy Karcsit felvették az egyetemre. Most első éves. Anti gimnáziumba jár, de nem megy neki olyan jól a tanulás, mint a bátyjának. Hiába, nem vagyunk egyformák. Most befejezem a levelet, rövidesen úgyis találkozunk, akkor majd több időnk lesz a beszélgetésre. Csókolunk benneteket, szerető testvéred: Károly Lajos ezt írta: Kedves Testvérem! Én úgy döntöttem, hogy ha ajándékot akarok venni, akkor nem közösködöm senkivel. Nekem különben sem megy olyan jól a sorom, mint nektek. Ti azt gondoljátok, hogy idefenn az égből potyog minden. Egyedül vagyok, mindenről magamnak kell gondoskodnom. Mikor legutóbb otthon jártam, elnézhettem, hogy a Vicusnak megint új bundája van. Te is jobban jársz mint én, aki tíz éve már, hogy a flasztert koptatom. Lehet, hogy egy szép napon felkerekedek, oszt hazamegyek én is a tsz-be. Legalább lesz valaki az öregek mellett. Annyira azért még nem szoktam el a falusi levegőtől, hogy ne tudnám újra kezdeni. A sofőrséget kitanultam, legfeljebb elmegyek traktorosnak. No de nem akarlak elijesztegetni benneteket, ez még nem biztos. Ügy, hogy odahaza ne is említsétek. Azért majd meglátom, mennyi lesz a borítékban a legközelebbi fizetéskor, s ha lehet küldök pénzt. De nagyon ne számítsatok rá. Inkább, ha lehet, ti adjatok többet, aztán majd nektek én megfizetem. Csókol benneteket: Lali Csikósné, a legidősebb Bognár-lány személyesen vitte el a hatszáz forintot öccséhez. Ö ugyanis a szomszéd faluba ment férjhez. Károly 1500 forintjával, a Dunaújvárosból érkezett ezerkettőszáz forinttal együtt 3300 forint gyűlt egybe. Dunaharasztilból az utolsó pilanatban táviratilag érkezett nyolcszáz forint. Lajos beváltotta ígéretét nem küldött semmit. A legkisebb fiú, Anti magához vette az otthon megtakarított pénzt, s megvette a már említett Orion 70-et. 232
