Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Kastélyok a szocializmusban
PÓSFAI H. JÁNOS A hajdanvolt tízezer holdas grófot faggatom: — Sajnálja-e a kastélyt, a kastélyát? — Nem uram, a kastélyt nem sajnálom — mondja tűnődve —, de nagy kár, hogy a homlokzatáról leverték a stukkót. Magányos most a címer, túlságosan magányos, mintha a levegőben lógna. — Mikor látta? — Nem túlságosan gyakran, de néha meglátogatom. Az igazgató úr lojális. Amikor vendégeim voltaik Burgenlandiból, őket is bevihettem.. . Az 1678-as „Urbárium” feljegyzéséből: „Az maga állapottyába négy szegletre építve kőből, az három szeglete ép, környül árokkal víz nélkül. 1679. Az kert felől való kerítése s napnyugatról való szegletbástyája fundamentumból fel épített s az kastély környes körül renovál- tutott. . . Felszélről istállók, melyek in Anno 1675. újonnan építettének és sindel- lel megfödettenek.” Egy 1961-es feljegyzésiből: „A csaknem romokba szakadt kastélyépületet sokmillió forintos költséggel megmentik a teljes pusztulástól. A tervek szerint ez lesz majd a leendő szakmunkásképző kollégiuma... ” * Mi lett a kastélyokkal, a földesúri kúriákkal, amelyek szinte elválaszthatatlanul hozzátartoztak a régi Magyarország arculatához? Mi lett velük 194-5-ben, vagy az azóta eltelt három évtizedben? Megmaradtak, vagy elsorvasztotta őket az idő? Szabó Pál hitelesen írja le, miként szabadultak rá egy úri kastélyra a nincstelenek, a senkik és kiáltották világgá az akkor vallott igazukat: „Nem biztos a demokrácia, míg egy kastély áll!” Mert eleget kapáltak negyedében, meg hatodában, arattak tizennegyedében... A pincétől a padlásig kifosztottak mindent, aztán téglánként akartak osztozkodni a park ölelte úriházon. „.. , me.. . mink vagyunk az ország!” — kiáltotta egyikük és baltáját megvillogtatta a fényben. A kastélyok egy része nevezetes tájképi elem volt, némelyik fontos művészettörténeti, művelődéstörténeti jelentősléggel bírt, de akadt köztük jócskán egészen jelentéktelen művészi értékű, stílustalan, sőt bántóan ízléstelen is. Többségüket elhagyták gazdáik, menekültek az áradattal. Sokat megrongált a háború, leégtek, beáztak, tönkrementek a gazdátlanságban. A még így is igen nagy értékű épületállomány terhes örökségként maradt az új világra. Harminc év után sem tűnik felesleges szócséplésnek — beszámolni róluk, sőt, mindent elrendező világunk szinte parancsolóan írja elő, hogy foglalkozzunk e terhes örökséggel. Az országban nagyon sok ilyen kastély van. Köztük a világhírű fertődi, a hajdani Eszterházy család kastélya, vagy a nagy költséggel újjászült keszthelyi 134 Kastélyok a szocializmusban
