Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Kastélyok a szocializmusban
Festettch-kastély. Többségük új hivatást tölt be. Különböző intézmények vették birtokukba, s vállalták cserében a gondviselést. Mi tagadás, jópár olyan kastély is akad még az országban, amely nélkülözi ezt a gondviselő kezet. A műemléki felügyelőség „lajstromában” ugyan szerepel, de pénz hiányában, megfelelő „gazda” híján, egyelőre nem kerülhet rá a sor. Az ország legnyugatibb csücskében, Vas megyében is gazdag örökséget hagyott hátra a múlt. A megye vezetői még időiben „katasztert” készítettek a fellelhető, még használható és megmenthető kastélyokról. A kimutatás csaknem száz (kiisébb-nagyabb jelentőségű műemlék, vagy műemlékjellegű kastélyt sorol fel. Köztük a nagy értékű körmendi Batthyány-taastélyt, a vépi, a csákánydo- roszlói, az acsádi, a büki, a sámasági, az ikervári, vagy a jánosházi kúriát, amelyek jó állapotban fontos művelődésügyi, vagy egészségügyi intézményként élnek tovább. De ugyanígy említhetnénk a szelestei báró-kastélyt vagy a bögö- tei rezidenciát. Ez utóbbi ezekben a napokban nyeri vissza eredeti szépségét, a szelestei pedig a közeljövőben. Az említett „kataszter” önmagában is bizonyítja, hogy az elhagyott, hoit- ságra ítélt kastélyépületek életesítése fontos törekvése Vas megye vezetődnek. Az a felismerés pedig, hogy századunk a modern népvándorlás kora, melynek jelentős állomásai a műemlékek, továbbá az a tény, hogy Vas megye az „országkapu” szerepét is játssza (a nyugati turisták néhány napos látogatása, természet- járása nagyrészt itt bonyolódik), kötelezően írja elő a műemlékekkel, ezen belül a kastélyokkal való törődést, annak ellenére, hogy helyreállításuk nagyon költséges és sok esetben nem is gazdaságos. Itt azonban más mércével kell mérni! Műemlékpolitifcánk alapelve, hogy a helyreállított objektumok népgazdasági céljainkat szolgálják, de ugyanakkor töltsék be a jelentőségüknek megfelelő idegenforgalmi szerepüket is. A felszabadulás után a legtöbb vaisi kastély köztulajdonba került. Szociális otthonokat, gyermekintézményeket rendeztek be bennük. Több faluban azóta is a művelődésügy központjául szolgál a volt úrilak: bölcsődék, óvodák, könyvtárak, vagy különböző intézmények, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok települtek be az ódon falak közé. Ahol ez történt, ott szerencsés módon gazdára talált az épület; óvják, gondozzák, gondoskodnak állagáról. Ahol lemondtak róla, ott eső áztatja, szél cilbálja, veri a gazdátlanság. Tetemes pénzen megújult, fontos létesítmény központjául szolgál például a vépi Erdődy-kastély. A már említett körmendi kúria egy része — ugyancsak tetemes pénzen — szintén visszanyerte eredeti szépségét. A büki Szaipáry-kastély- ban turistaszállót rendeztek be. Acsádon idős embereket gondoznak, Jánosházán még alakulóban van a hagymakupolás „vár” elrendeződése. Több értékes műemlék, vagy műemlékjellegű kastély sorsa fölött már döntöttek, megújulásuk a jövőre vár. Ilyen a vasszéesényi és a csákánydoroszlói. Ez utóbbi a XVII—XVIIL században épült barokk stílusban, szépségéről a benne lakó családok szinte semmit sem sejtenek... Az ország műemlékednek 14 százaléka Vas megyében található. A több mint kilencven udvarház és kastély közül az utóbbi éveikben tizenkettőt felújítottak, rendbe tettek. A többi vagy nem szorult még gondozó kezekre vagy a költségvetés támasztott eddig nehézségeket. Reméljük, a megmentő csákány, a megszépítő szerszám mindenhova időben érkezik.. . 13ö
