Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Kloss Andor: Csaplár Vilmos elbeszélései
történik, bennük ismerős helyzetekkel, hősökkel, emiberi viszonyrendszerekkel esik találkozásunk. Ez az alapjaiban ismerős világ az elbeszélések egy bizonyos pontján átsiklik a meseszerűbe, a varázslatosba, a földközeliből a szürreálislba, az álomszerűbe. Hirtelenében egy filmszerű vágáshoz hasonlóan, megváltozik, az epikai ábrázolás szintje, az íród nézőpont jellege, s ettől kezdődően a realizmus, a leíró jellegű naturalizmus keveredik a szürrealizmussal, s mindez az elbeszéléseknek egyfajta varázslatos hangulatot, az ábrázolt, valóságrészlet esztétikumának pedig .'ironikus, groteszk jelleget és hangvételt kölcsönöz. Csapiár írói módszere persze nem eredendően új, de igen nagy erénye, hogy a korszerű el- beszélésmű vészét immár hagyományosnak tekinthető fogásait, ötleteit, szuverén epikai világképének kifejezésére tudja felhasználni, s belőlük öntörvényű epikai világot, esztétikai valóságot épít. Az itt kibontakoztatott, s valójában csak eLméletileg elválasztható két szféra, közelebbről a valóság és a meseszert, a szürreális kettőssége, valamint egymásbaj átszásuk jó epikai lehetőséget ad az írónak, hogy elhitető erővel ábrázolja a gyerekkor vágyaktól és álmoktól átszőtt világát, a tizenévesek tétova útkereséseit, az önmeghatározásra, az egyéni arculat kialakítására tett kísérleteiket, a felnőtt korú hőseinek elvágyódásait; egyszóval azt a sajátos kettősséget, ami iaz emberi életet, a tudatállapotokat és a mindennapok Világát jellemzi. Csapiár élesszemű megfigyelő! Egy~egy jellegzetes pillanatot — például a délelőtti napfény szétömlésót a vigasztalan zsírosságtól fénylő, ételmaradékoktól tarkított 'bisztró 'asztalain és pultjain — szinte a legapróbb részleteikig képes visszaadni, ugyanakkor ezekben az ellesett pillanatokban, a háttérben, az ábrázolt valóságrészlet mögött minidig félsejdíti .az élet, a mindennapok, sőt a 'történelem (A Csikósok és a Kreutzok) mozgalmas totalitását, iaz egyes embert vagy a tárgyakat körülvevő zsongó teljességet. Ennek megfelelően az ábrázolásmódok, mintegy filmszerűen átjátszanak', áttűmnek egymásba: a realizmus, a leíró jellegű naturalizmussal, a .részletező mikrorealizmussal és az ennek megfelelő stílusszintekkel változik. Az ábrázolásmódoknak és stílusszinteknek ez a folyamatos váltakozása Csapiár elbeszéléseinek jellegzetes ritmust ad, de néha épp ez vezet stílusának képzavaraihoz. Ez utóbbi különösen az Éhség című elbeszélésben figyelhető meg, .amelyre különben is jellemző a stílus tobzódása, túláradása. Csapiár Vilmos az utóbbi néhány évben feltűnt írónemzedék egyik legtehetségesebb és legígéretesebb egyénisége. Űjabb elbeszéléskötete figyelemreméltó állomás gyarapodó életművében, hiszen kétségtelen erényei azt sejtetik, hogy igaz, még sok apró munkával, jelenkori elbeszélőművészetünk, különösen pedig a rövidebb lélegzetű epikai formák jelentős mestere lehet. (Magvető Könyvkiadó, 1975) KLOSS ANDOR 559