Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei
néző azt a művészi többletet, s ebben a grazi tárlat műértő kritikusai úgyszólván teljesen egyetértettek —, ami ezeket a már-már színtambökre, hasábokra, foltok finom együttesére redukált alkotásokat drámai (feszültséggel vagy lírai felhangokkal tölti meg. Ezt érzi a néző a Műterem című két olajfestményen (egyik 1971-ből, a másik két évvel későbbről való) éppúgy, mint például a mozgalmas hatású Kép ellentétes hangzásokra láttán, s még inkább A gyimesi csángóknál bensőséges hangulatából. Arról lehet vitatkozni, hogy a tárgyak milyen tartalmi-hangulati szerephez jutnak az egymást követő korszakokban, látványuk, körvonalaik árnyjáté- kuk jeLenik-e meg a képsíkon, vagy a látványból leszűrt ritmus rendezi a színeket, vonalakat. A grazi bemutatkozás ebből a szempontból éppen a sokrétűség miatt volt nagyon tanulságos: kimutatta a művészi pálya fontos fordulójának erővonalait, a kifejező módszer és eszköztár jellegzetességeit. Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy a BartJha nevével is fémjelzett absztrakció a valóságlátás és az önálló képteremtés szerencsés kapcsolatán épült, felnagyogtatva egyikből a valóság színeinek, ritmusának varázsát, s felhasználva a másikból a rehdiszerező-építő lehetőség csodálatos bőségét. Aki Graz óta látta Bartha műhelyének legújabb termékeit, tudja, hogy 1976-ban a már említett úton továbbhaladva új tájakra nyílik kilátás a kőszegi— király völgyi műteremből... 547 Bartha lAszló: Isztanbul II.
