Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - MŰELEMZÉS - Pomogáts Béla: A magyar vidék regénye
Csomorkányban Németh László jellegzetes magyar vidéki várost mutatott be, ám sakkal többet tett: a váródban, ennek életéiben és lakóiban az egész magyar társadalom jelképét alkotta meg. Arra a magatartásra világított rá, melyről fél évszázad magyar világa árulkodott, s amely az ország társadalmi elmaradottságának s függetlenségünk hiányának, vagy felemás helyzetének, volt a terméke. A magyar társadalomról vallott s egyúttal a magyar történelemről is. Az Égető Eszter nagyjából ötven esztendő történetét foglalja magába. A századélő, az első világiháború, a Horthy-korszak, a második világháború, a felszabadulás és a forrongó új világ, ha minden eseményében nem is, de egymást váltó atmoszféráiban, a történelem változó természetében és felépítésében ott van a regény lapjain. Ahogy a fejezetek sorra következnek, öt-hat évnyi időközökben, a legújabbkori magyar történelem korszakait ismerhetjük meg. Igaza van Vekendi Lászlónak, a regény kritikusának: Németh László fejezeteire akár a huszadik századi magyar történelem korszakolását is fel lehetnie építeni. Ezek a fejezetek általában elmélyült történelmi látásról, az események „szociológiájának” és tömeglélektanának nagyszerű megragadásáról tanúskodnak. Hogy' csak egy példát említsünk: a Menekülők és maradók című fejezetnél jobbat aliglha olvadhatunk 1944 és 1945 fordulójának korszakos jelentőségű napjairól. A. történelem vallatása során Németh László legtöbbet természetesen az 1937—46 közötti éveknél időzik, s leginkább ekkor is a népi mozgalom sorsát kíséri szenvedéllyel és figyeleimmel. A népi mozgalom a két világháború közötti korszak nagyhatású szellemi és politikai mozgalma volt, amely a paraszti érdekek képviseletét és az ország demokratikus átalakulását, valamint nemzeti függetlenségének védelmét tűzte ki célul. Terveit azonban, részben a fasizmus nyomása, részben belső ellentmondásai következtében nem valósíthatta meg. Az Égető Eszter, annyi más mondanivalója mellett, a szembenézés és a mérlegelés könyve is: mérlegre teszi a nép«, mozgalom tevékenységét és hatását. Ez a mérlegelés kap formát az if jaibb Máté József alakjában és életében, aki a népi tálbor haladó és tiszta eszményein lelkesülve tevékenykedik, kutatja a falu életét, alapít kollégiumot a tehetséges tanyai gyerekek számára, vesz részt az antifasiszta ellenállási mozgalomban. Németh László nem idealizálja sem a mozgalmat, sem hősét; rámutat azokra az ellentmondásokra, mélyek a mozgalom haladó törekvései és a sugárzásában felnőtt ifjúság gyakori px>litikai ösztönössége, kakaskodása között jelentkeztek, s rávilágít József jellemének fogyatékosságaira is, melyek az apostolkodás szerepét egyre inkább nyílt önzéssel, feltűnési vágy- gyal váltják fel. Németh László nyíltan, őszintén és elmélyültem vetett számot a magyar társadalommal, fél évszázad történetével, a felszabadulást követő évekkel s magával a népi mozgalom eredményeivel is. A magyar történelem huszadik századi sonskérdésainek: a szociális telpietetlenségnek, a kulturális provincializmusnak, a világháborús felelősségnek ügyében nyilvánított megfontolt és őszinte véleményt. A „hol hibáztuk el?” kérdésére keresett választ a magyar társadalom lélektanilag (hiteles vizsgálatával. A számvetés — s ez a regény egy újabb arcát fedi fel előttünk — nemcsak a történelem s a társadalom felé fordult, hanem magához az alkotóhoz is. Németh László rendkívül személyes művész, laki dráma- és regényalakjaiban gyakran a maga alkatának és gondjainak tárgyias képiét rajzolja meg. Az Égető Eszterben mintegy kettős közegben is elvégzi ezt az önvizsgálatot. Méhes Zoltán, a fővárosiból Csomorkányra menekülő, majd költöző író maga Németh László, aiki ebben a hősében avatta epikai tárggyá saját hódmezővásárhelyi életét és pxndb510
