Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - MŰELEMZÉS - Pomogáts Béla: A magyar vidék regénye

léniáit. Különösen Méhes pedagógiai tevékenységének leírásában találunk értékes és jellemző gondolatokat: la vásárhelyi kollégiumban szerzett oktatói tapasztalatok, nevelői megfigyelések és tervezgetósek, a Kísérletező ember tanulmányainak teoretikus feldolgozása mellett, itt kapnák élményszerűen izgalmas kifejezést. Németh László a saját életének egy darabját sűrítette Méhes Zoltán csomo rkányi történetébe, de éppily őszintén vallott gondjairól, szenvedéseiről és emberi tulajdonságairól. Vallomása amilyen őszinte, olyan kíméletlen: Méhes alákja valójában önbirálat; Németh László a kritika, gyakran az irónia hangján tudott szólni saját magáról, elképzelésiéiről, munkájáról.

Az önvallomás másiík formája a főhős. Az író Égető Eszter alakjában gyűjtötte össze mindazt a tulajdonságot, melyet la sajátjának érzett; a mások sorsán feliinduló együttérzést az erkölcsi reform szándékát, a belátást és a türelmet. Sőt Eszter szomorúságában vallotta meg a saját személyes közérzetét is; azt az egyszerre hősies és tragikus magatartást, melynek hiteléről megannyi emlékezetes színpadi és regényhőse árulkodik. És ha Méhes Zoltán az író eszméletét,'egy folytonos gondolkodásba merülő férfi intellektusát világítja át, Égető Eszter alakja Németh László erkölcsi magatartásáról a humanista hitéről ad heves és megindító vallomást.

Az önvallomás azonban korántsem valami kétes értékű önmutogatás; Németh László önszemlélete laz elmélyült gondolkodás gyümölcse, őszintesége olyan író eszköze, aki gondolataihoz — az olvasó agymunkájának megindítása kedvéért —^ a maga életéből mintáz illusztrációt. Németh László tipikusan gondolkodó és gondolkodásra serkentő író, okos tanulmányai, eszmékkel beoltott drámái és regényei la szenvedélyesen gondolkodó személyiség művei. „A gondolatban az a szép, hogy aki egészen odaadja magát neki, azt megvigasztalja” — vallotta éppen az Égető Eszterben;.

Az intellektuális, eszmélkedő hajlamot tanúsítja a stílus és a szerkezet is. Németh László józan fényű mondatai a gondolatok minél pontosabb közvetítésére törekszenek. De minthogy az érzésnek is táplálékot akarnak adni, a felfor- rósult szív áramába is bekapcsolják az olvasót. Így alakul ki a regény sajátos metaforikus stílusa, mely elvont szerkezetek helyett találó és érzékletes metaforákkal, hasonlatokkal fejezi ki a bonyolult lélektani vagy társadalmi folyamatokat. Csak néhány példát idézünk: „beülnek a gondolataikba, mint egy ülő- kádba”, „csak az nyert értelmet előtte, ami a tulajdon mondataiból nézett rá vissza”, „nem fogják egy görödbe hordani az életűiket”. Az elvont fogaknak metaforikus megfogalmazásának ingere Németh László stílusának alapvető sajátossága. Műhelyének stiteris titkait éppen ő leplezte le Méhesről írt egyik megállapításában: „a képek halmozása a gondolkodás hevének volt a jele”.

Az írói szándékot kifejező, megvalósító szerkezet ugyancsak gondolatokból építkező íróra vall. Az Égető Eszter mondandóit szilárt, szinte geometrikus szerkezet rendezi egymás mellé, s a regény egyik legfőbb művészi erénye éppen ebben a szerkesztésiben rejlik.

Az Égető Eszter sokrétű mondandóját, a hősnő alakjában megformált embereszményt, a társadalomrajzban megfogalmazott számvetést és az írói önvallomásban jelentkező önvizsgálatot a regény szigorú, mondhatnók drámai szerkezete valósítja meg. Látszólag Égető Eszter történetével és lelkivilágával ismerkedünk, az etmberáhrázolés tükrében, mégis a társadalom problémáit vizsgáljuk. Az emberi tudat, a gondolatok és érzelmek világának leírásából fokozatosan bomlik ki a környezet, a magyar társadalom képe. A főhős belső világának ábrázolása a külvilág egyre nagyobb szféráinak vizsgálatával jár: e tudatos szer511