Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczy Emőke: A "kollektív individuum" emberi vonásairól: a "szociális ember" belső arculatáról
vollátást”. Ebből fakadnak a későbbi ellentmondások. Pedig a kettő egymás szövetségese. Itt az idő, hogy ezt tudatosítsuk magunkban is. Ezért írhatta Kassák — minden értetlenség s kudarc éllenére is: „ ... a végtelenség két pontja között egyszál kötélen vándorolunk és ott is odahaza vagyunk ahol idegennek néznek bennünket” ... „ ... mindig a szegények és az elszánt harcosok oldalán állunk ... nem különbözők csak számbavehetők akarunk lenni köztetek mert aki álmos aludjon de aki lámpásnak rendeltetett az égjen íme kinyitom kapuinkat szél jár előttünk és széthordja madaraim énekét...” Az igaz, hogy e korszakiban a tehetetlen szomorúság (az Ady-megénekelte „magyar Messiás”-sors) sóhaja páraként lebeg Kassák egyéni (magán-)közérzete fölött; de ez nem jelenti azt, hogy ne végezné töretlen (kitartással vállalt feladatát. Sajtóperek, -(betiltások, -támadások kereszttűzében bő 10 éven át (1928— 39) megőrzi és megmenti a Munka alapkoncepcióját, nem mond le társadalmi nevelő s gondolkodásformáló jellegéről; annak ellenére, hogy a „35 vers” rejtett alaphangja: az értetlenséggel körülvett ember magányos csendje, amely fáradt fénnyel tompátjá a korábbi bizakodást. „ ... e pillanatban azt hiszem halottak vagyunk mi is megláncolt farkasokkal a mellünkben az ének amit fájdalmaimból szakítok hogy ragyogjon fáradtan lebeg ma fölöttetek akár a füst...” vers) „... ó ezüstfejű csillagok ragyogjatok föl az én testvéreim álmában s ó te világossággal teli hajnal ébreszd föl őket szörnyű álmaikból...” ___ (9 3. vers) De azért nem ernyedt, soha nem dekadens ez a szomorúság: inkább a cselekvő ember elfáradása, aki ma még nem mérheti le tegnapi munkája eredményét; de tudja: halnapra majd „beérik” fáradozásának gyümölcse: „Fiatal munkásokkal barátkozom ők az én múltam s övék az én jövőm szeretem őket s ők is szeretnek engem kaszával kalapáccsal és az ólombetűk millióival dolgozunk azon hogy minél előbb » betakarhassuk szomorúságunk fekete vermeit... erő és egészség a mi életünk teremtő munka és tudatos harc a mi mozdulatunk” ... Az útjukat nehezítő vereségek és a „tüskék” ellenére sem mondanak le a győzelemről: „ ... csattogjatok csak szavaim és dolgozzatok csak izmaim hiába nem akarják észrevenni hogy jövünk ma vagy holnap valamennyien együtt leszünk a tereken” (yi. vors) Az 1935-ben megjelent Földem, virágom kötet szépségét, költői erejét, Berzsenyi ódáira emlékeztető nyelvezetének telt zengését Radnóti méltatja a Nyugatban. 473
